FÉNYLŐN A SÖTÉTSÉGEN ÁT
Eukleidész
szerint
„a pont
olyan valami,
aminek
nincs része.”
– gondoljunk erre,
ha fel akarjuk
ismerni
valódi természetünket,
mert a tudat
tiszta
és nincsenek
megkülönböztető
tulajdonságai,
költőibb
nyelven;
csak haladj a térben,
mindenről megfeledkezve,
fénylőn
a sötétségen át,
a nádvirágok
fehérsége
kötöttségek nélkül
tűnik elő…
ELTÉVEDT IMÁDSÁG
szieszta idején,
amiről majd még
beszélek, árnyékban
is negyven Celsius fok volt,
a dupla ajtajú
házakban
helyet foglalt
a terpeszkedő
meleg,
valahol az úton,
a Jameh mecset
és a zegzugos
piactér között,
mintha csak most lenne,
hirtelen érzékeltem,
hogy arcomra szállt
egy eltévedt imádság,
s akkor beolvasztott,
felszívott magába
a tömör közeggé összeállt
csend és puhaság
CSAK SUGÁRZIK MEGNYERŐEN
ismerhetsz
jól számos
filozófust,
betéve tudhatod az összes
létező Szentírást,
sőt,
a költészet színe-javát,
de mit érsz vele, ha elszállva és elbűvölve
nem a jelen pillanatban élsz,
és nincs, szemed a
téged megszólító
világra,
mely nem volt és nem lesz,
csak sugárzik
megnyerően
a tündöklő
mostban
Kovács Gábor írói oldala:
https://kovacsgabor.webs.com