A jó vers A jó vers olyan, mint egy korty hideg víz, éjszaka felébred az ember és kirántja a hűtőből. A jó vers olyan, mint amikor a bolti pénztárnál sorra kerülsz, és csak az utolsó pillanatban találod meg a pénztárcád. A jó vers olvas benned, a végén pedig válaszol, haTovább…
Privát evolúció Partokhoz szoktunk. Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit, míg egyikünk elég bátor nem lesz a merüléshez. Hogy ki kezdi, nem fontos, úgyis csak utólag tudható, hogy a mélységben ki lelt otthonára. Valami igazhoz tér vissza, akit a víz magához vonz. Combközépig lassan borít el, onnantól gyors és visszafordíthatatlan. S aTovább…
a bolygó, mint egy kölcsönző, ahol minden lejárt lemez. nyirkos videókazetták, penészes tekercsek. mégis valaki mindig kikölcsönzi a Die Hard 3-at, a hármas szám mágikus. végünk van, de legalább van hozzá soundtrack. izzik a város, mint egy belehelt tesiterem, a bordásfalak felett keskeny ablaksáv, fák csúcsaira néz, leskelődők, akiknek nemTovább…
Rovatunkban, Posta Marianna szemezget, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból. 2025. ŐSZ Kálmán Viktor CSAK LASSAN, OKOSAN Ma megpróbáljuk. Mi több, megvalósítjuk! Nincs kecmec, nincs apelláta. Apám, a Makacs Retró Ideggyógyász (MRI) jókedélyűen leül velemTovább…
ma reggel otthagytalak megint otthagytalak az autósszőnyegen kitörő akaratvulkánnal az etetőszéken sikító személyiségfejlődéssel otthagytalak nekem írnom kell nyugalom kell hogy tudjak írni írni arról amit te nélkülem csinálsz nap mint nap ez volt az indok ezért kapom a pénzt ösztöndíjas vagyok államilag díjazzák az ösztönt ami igazából egy artikulátlan belsőTovább…
hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…
a nyár legmelegebb napján jöttem először július tizennyolcadikán kedden tizenegyre nagy szalmakalapban lépkedtem a Budafoki út forrósodó aszfaltján (kalapban az ember valahogy jobban kihúzza magát még akkor is ha igazából nem elég egyenes) legalább tizenöt percet vártam a becsöngetéssel a teljes sorsfordulat nevetséges elképzelésével a fejemben talpig fehérben voltál mintTovább…
Ott, fenn a hegyen, a kacskaringós ösvény végén megszűnik a hang. Elfogy a fény, és te megállsz. Sötét van. Azt hiszed, ez már a te némaságod, és mégis valami robajt hallasz: talán meteoritok húznak el fejed felett, talán csak a gondolataid távoznak, talán te magad távozol. Akárhogyan is, a pillanattörtTovább…
Tegnapelőtt megszűnt a valóság. Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett. Nem volt honnan többé rápillantani: semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben! És olyan szépen meg- és kiegyeztünk hogy nem maradtak többé biztos pontok, ahonnan magunkkal szembenézve, mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet. Mint gazda a gyümölcsöskertet – mint birtokát a tulajdonosa. DeTovább…
Ha ugyanolyan lelkesen keresem a lilavirágú fát, és nekem is megfesti ujjamat a páfrányok zöldje, Ha százszor-volt felhők szaltóznak felettem, és ma is igaz, ami fantáziaszülte, Ha én is bal lábbal kezdem a lépcsősort (ezen már ne múljon, még egyszer, jobbal), Ha mögöttem ugyanaz a várrom ásít, és közös aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.