On:
In: Szépirodalom, Vers

Olyan sűrű a növényzet, hogy az itt élő állatok még sosem látták az eget, és négykézláb tudsz közlekedni csak, mint a gyerekek. Halkan próbálsz közeledni, nehogy felébreszd az állatokat, mintha a szüleid lennének, akik nem értik, miért jöttél ilyen későn haza az első napján a teremtésednek. Lefekszel a földre. EgyreTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Falevél   Fázó falevél zizegve hull a mélybe – bogártakaró * Széttárt ujjai megsimogatják arcod – platánfalevél * Hófehér gyertyák zöld gyertyatartója vagy – gesztenyelevél * Lángban álló fa rajt sok-sok parányi tűz – kis juharlevél * Ezer szempár néz minden ágról rám tekint – szilvafalevél * Mintha üdezöld esőcseppekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Senki se tudja, mióta aszfaltoznak itt ezek a lapátkezű, szőrös munkások. Szép nagy út lesz ebből, csak ezt hajtogatják folyton, szilvapálinkát isznak és erős cigarettát szívnak hozzá, és ebédszünetben húst esznek, nem kecske vagyunk mi, mondják a lapátkezű, szőrös munkások, és nevetnek, mert olyanok ezek, mint akik még nem láttakTovább…

On:
In: Publicisztika

XV. Közönségsiker, szakmai siker Az alkotópályán a siker bújával és örömével mindenki találkozik. Sikerből alapvetően kétfélét érdemes megkülönböztetni: a szakmait és a piacit. A kétféle kitüntetettség természete különböző, egyes jellemzőiben akár ellentétesnek is tekinthetjük. Bonyolult kérdés, amely összefügg a korhangulattal, a műfajjal, és nem utolsó sorban az alkotó alkatával. HogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Még egy sor. Még egy szó. Megtorpanok, pedig a lendületem idáig csak gyorsult töretlen. Az utolsó szó az, amin gondolkodnom kell. Nem jó az „átléptek”. Amikor boldogan elsétálnak, akkor ők is tele vannak energiával, mint én a novella végére. Legyen inkább „könnyedén átemelte Zsuzsát”, és akkor abban a mozdulatban benneTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Julien Greennek ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra, s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked, és túlfut rajta, mint perzseltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szolgák voltak, ma királyok. Szabadok, rendíthetetlenek. Lemondani néhány dologról maga a fájdalom. De egyetlen perc alatt elveszíteni mindent? A zuhanás jéghideg gyönyörűsége. Száguldasz mélyebbre… és egyre mélyebbre… A szád tele földdel, kezed-lábad hideg és merev. És a szív? Talán nem is bír el ekkora gyönyörűséget.          Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

FÉNYLŐN A SÖTÉTSÉGEN ÁT Eukleidész szerint „a pont olyan valami, aminek nincs része.” – gondoljunk erre, ha fel akarjuk ismerni valódi természetünket, mert a tudat tiszta és nincsenek megkülönböztető tulajdonságai, költőibb nyelven; csak haladj a térben, mindenről megfeledkezve, fénylőn a sötétségen át, a nádvirágok fehérsége kötöttségek nélkül tűnik elő…  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megint ősz Csupasz ágak, meggörbült öreg ujjak kapaszkodnak egymásba, a szén-varjak sötétséget írnak a szárnyaikkal az ásító utak fölé, didergő jegenyéket sorakoztat a jeges szél, a napok szennyesét eső mossa, az árnyékok fák között lopakodnak, a felhőkig száll keserű sóhajjal a süvítő októberi szél, letört ág, mint gyászos dob hangjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mínuszokban mit csinál az utcán a sok merész hajléktalan? Heverészget tetves cuccán és egyik se boldogtalan. Heverésznek, s ha úgy van kedvük, vicces pózban meg is fagynak, végrendeletet se hagynak, pedig volna erre igény, örökölhetne ezt-azt az ország, épp alkalmas rá e fagyos idény, ők meg a jó meleg mennyországTovább…