Élet-tábortűz-zakatolás végestelen végig… Folytonos kiutak, szabadulások, szökések a semmiből, az ígéretek elcsépelt szólamaiból, a lelki nincstelenség bilincseiből. Fényévnyi távolodás agyvermek sötétjéből. Megváltás-keresés és mámoros megtalálás felbúgó dallamokban. És közben mégis mekkora csend! – Legbelül, ott, ahol a hús meghajlik a lélek előtt. Ott rózsafák vannak, és anyám, aki az útraTovább…
Kis sarki üzlet a körúton. Zárt ajtó mellett is nagy az alapzaj, az ablakok megremegnek az elrobogó villamosok zakatolása közepette. Egy középkorú, jól szituált úr lép be az ajtón, olyan bankárféle lehet. A távolban alig kivehetően csilingelés hallatszik. Néhány tekintet felcsillan a bolt sorai között – különleges hely ez, hisz’Tovább…
A tél december elején hóförgeteggel érkezett. A növényeim szinte hallhatóan dideregtek az erkélyen, a nehéz virágládákat derékfájósan húzgáltam be a fűtött szobába. Lassan teltek a napok. A macska néha lemerészkedett a meleg radiátorról, evett pár falatot, aztán gyorsan vissza is ugrott. Döbbenten figyelte minden reggel, ahogy öltözködöm. Szemében kérdőjelek sokasága:Tovább…
Azt mesélik, hogy a város még az ősidőkben épült az Égígérő hegy tövében. Azt is mesélik, hogy a hegy felhőkben rejtőző csúcsain állt egy másik város is – Égszínbérc – ahol angyalok éltek, akik minden évben egyszer meglátogatták a lenti várost. Az emberek ezt a napot várták a legjobban, mertTovább…
Gyertyafényes szép karácsony, Hogy eljöjjön, alig várom! Nem vágyom én fenyőfára, Csak meleg legyen a kályha. Nem kell cukor, csokiszelet, Csak kapjunk kis friss kenyeret. Ha nálunk is angyal járna, Lenne csizma, meg kabátka. Ha az apám munkát kapna, Nem is kéne az angyalka! Megvenne ő miden szépet, Miről anyámTovább…
egy csillag emlékét őrzi a föld mesét szövünk csupasz testünk köré mint kincsre gondolnánk magunkra – hogy az ember talán egy istené ajándékunkat fel se ismerjük néha a gonosz ostoba más kárán örül amit az ember nem akar látni: ott pityereg a térde körül nem három, de úgy tizenkettő volt,Tovább…
szél karol a szürke ködburokba a világosság árnyéka kéredzkedett a napkorongra esőcseppek verik hólyagosra a Duna vízét amikor a legmélyebb sötétség találgatja hova lett az ég a Parlament fekete gránitkockái körül egy szivárványos olajfolton megcsillan a kék festék kicsivel innen a sziget lábaitól a magasságot is szétkenték a Margit-híd karcsúTovább…
Nem volt szüksége vekkerre ahhoz, hogy öt órakor felébredjen, mert a szoba-konyhát fűtő sparheltben ekkor már csak az este dugig rakott tüzelőfa zsarátnoka pislákolt, meleget már nem adott. Épp ennyi volt a fűtő-főző tűzhely kapacitása. A hideg ébresztette fel. Igaz most még az sem kellett hozzá, mert jó ideje csakTovább…
Nem tudtam, hová indulok fagyos volt a reggel a szürke égbolt alatt megszürkülve vártam, hogy mosolyom végre valós legyen – de a felhők nem mozdultak. Az árnyékvilágból kilépni hogy tudnék egyedül? Kilépés helyett, beléptem egy kertbe, s mikor lesöpörtem az összes havat, te ott voltál. Még magam sem tudtam, deTovább…
Hűvösen fújt a szél. Nem volt dermesztő hideg, de párás, nyirkos volt a levegő. Fáztam. Mindig fázom, ha félek valamitől. A postást vártuk a hírekkel. Nálunk a faluban ő a tudás hordozója. Az internetet, tévét betiltották. Újságok sincsenek. Csak a postás. Megérkezett. – Kijött az új rendelet. – mondta komolyanTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.