On:
In: Szépirodalom, Vers

Lehet mindenről lekéstem, már sehol senki sem vár rám. Ajtók zárulnak előttem, nézek magam elé némán. Tüzem kihunyt, szemem száraz. Nem kereslek többet téged. Nekem régi magány ágyaz, örök hideg menedéket. Ne keress, és ne várj engem. Nincsen hozzád többet szavam. Innen egyedül kell mennem, fehér ingben egy szál magam.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem biztos, hogy hamar megtalálsz a havazás gyorsan belepi a nyomokat. Igaz, menekülve indultam a korai sötétedés elől, de még nem gyűjtöttem annyi fényt, hogy egyedül várjak. Ha a félelem bekerít, újra kell éleszteni az érkezések tüzét, testőrnek hívni a fenyvest, ami körülvesz, szóra bírni a szelet, hátha a jegesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tiszta most az ég és oly törékeny akár hógömb is lehet megrázzák ránk hull a fény szűkszavú földünk meg-megremeg hószínű városok gyújtanak lámpást a legsötétebb óra már közel csillag kél odafenn idelenn egy gyermek fölsír valahol emitt lőn világosság éjfélkor halk kórus danol jelzőket aggatok a téli tájra mint díszeketTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

lehetne végre színezüst az este, léphetnénk újra egymás lábnyomába, mellettünk a lépcsők jégbe fagyva míg a békés apokalipszist hirdető, a sötét falakat neonfényben fürdető reklámok vihogva hajkurásszák egymást ablakról ablakra. eszembe jutott tegnap, ahogy bolyongtunk egyszer a hóesésben míg át nem ázott mindenünk, később egy férfi kezét néztem a metrón,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az ünnepvárás bizsergető izgalma töltötte meg a lakást. Az ajtóban állt és csendes mosollyal nézett végig szerettein. Hatéves forma, szöszke kislány kuporgott az asztal előtt, nyelvét kidugva igazgatta sorba az asztalra szórt karácsonyfadíszeket, alaposan megválogatva, melyiket is adja következőként a fát díszítő férfi kezébe. – Apa, nézd, most ez azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha már csak halványan élnek a fahéjillatú vége-nincs beszédes mosolyoktól fénylő világmegváltó esték mikor még végérvényesnek hitt kiábrándulásaink sem tudtak lehúzni a földig és makulátlan gyermeki tisztasággal vallottuk meg a fenyőillatban az ünnepi asztal körött csalódásainkon át is megérlelődött újjászülető szerelmeink hazugságaink legfeljebb apró kegyes füllentések könnyű röptű valótlanságok voltakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Komolyságot mímelve kérdezi, miért szólalok meg angolul, ha egyszer ennyire nem megy, hát kinek jó, hogy mindenkit elönt a szekunder szégyen, Igaza van, magam sem tudom, miért azt csinálom mindig, amit mindannyiunk megkönnyebbülésére csinálhatna valaki más, Úgyhogy válasz helyett csak hallgatok, elnémul ő is, vidáman mutat a táncparkett felé, arrólTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Jan Tilfeldig időtlenségbe vesző percek óta álldigált a gépterem mosdójában azon a végzetes napon, és nem csinált semmit. Tekintete lecövekelt az évezredes kosztól félvak tükör egyszerű lécrámáján, pontosan ott, ahol a valóságot és a tükörképet elválasztó hajszálvékony képzeletbeli vonalat sejtette, és zsibbadtan megadta magát az érzéseinek. Ha a keretre koncentrált,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy olyan legyen, mint akkor. Ma az érzékszerveim segítségével is vissza akartam kerülni abba a pillanatba, ami olyan megrendítően békés és boldog volt, hogy közben egy pillanatra sem jutott eszembe a valóság. Lecsordult a lekvár aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

megértés és könyökízület akarom mondani könyörület mert most a karácsonyról írok verset és karácsonykor nem könyökölünk mivel arra ott az év többi napja a pogány időkben ilyenkor a téli napfordulót ünnepelték nyelvészek szerint karácsony szavunk a szláv korcsun (lépő átlépő) szóból származik ilyenkor delel a legalacsonyabban a nap ez azTovább…