Fellobban élő fénnyel, Urunkká lázad fel a hős, Mint Prótagorasz Athénból, Kiűzetve önmagadból. Először is, a nincs van, Ha mégis lenne, sincsen, Harmadikként a titokról Hallgatnod kell, kisgyerek. Rabszolgák közül való vagy, Késik az ígért űrkorszak, Jólétet (csak nem tiédet) Gyarapítasz, gatyamatyi. És jöhet a méregpohár, De ne siess, teTovább…
A gyászban mindenkivel együttérezve közöljük olvasóinkkal, hogy Novák Imre (1953-2020) író, költő, tanár, és pedagógiai szakember folyó év március elején örökre távozott közülünk. Tanári, pedagógiai, és művészeti munkaköreiben mindig elismert és sikeres szakemberként tartották nyílván. Az évek során számos nyomtatott és online lap közölte szakmai és irodalmi írásait. Sok másTovább…
vállamra nehezedik a bezárt ajtó némasága csupán valami halk hang vergődik a keretfában * húsunkat marcangolja a vágy hogy egyszer kijutunk zárkáinkból vagyunk a tavasz zöld árbócrúdján megfeszítettek nézzük ahogy a világ szájából szivárog a kór * közönyösen ásít az égbolt nem támaszkodik meg rajta a harangszó pedig sok lélekértTovább…
Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait. Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad, csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyén csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a holdbéli vurstli és megcsókolsz búcsúzóul. Valamilyen ajtó nyikorog, fölrebben a szél ésTovább…
Otthonaink partjára vetett a vírussal fertőzött utca. Csordultig töltjük létünk tört poharát, ránk ömlik jólétünk felesleg-cucca. Folt lapít a féltett abroszon, kávézaccal rezeg a reggel. Csikkeket nyomkod a füstös délután. Zárt ajtó mögött küzd kettő az eggyel. Megsötétül minden megszokás, nem őrjít meg már a hírtelen. Csak a fénytelen, belakottTovább…
Ahoj kámo! Könnyű neked ott fönn. Égi kocsmádban mindig haboshideg a Pilsner. Gondolom, jó társaságban vagy, Čapek, Hašek, Kisch, Páral, Urban. Csupa-csupa nagy név, kikre mai felütjük fejünk. Remélem, nem politizáltok! Mi itt – sajnos –, igen. Gyilkoljuk egymást, ha csak virtuálisan is. Hidd el, így is lehet! Képzeld, cudarTovább…
a tű fokán nem tudom, még mennyi időm van vissza, de megjárok mindent, amíg csak lehet, s bár a múlandó perc napjaimat issza, mégis arcomat őrzik tavaszi fellegek. Nem tudom, napom még meddig ragyog, s merre tart a hófehér lélegzet, társam sír lesz -e, vagy az angyalok majdan a sötétTovább…
Eltévelyedten Mások kimondott szavaiban Sápadtan és elesetten, Érthetetlen Hihetetlen, Ne hidd mi történt, mások Szenvedésében Találod magad, Eltévelyedten Vétkes bűneidben Az árnyékká változó fényben Magadra húzott lepel A végtelenben Belehajszoltan A kőszivűek rangkórságába Egyedül maradsz magad Az „álom” büszkeségben Az elhaló nappal múlsz el Az éjszaka szárnyain A szótlanok némaTovább…
mai magyar siralom Templomunk régen lerombolva már. Látod-e, Isten, mit tettünk magunkkal! Hol vannak fiaid, hogy megépüljenek? Testünk tégláit vad keselyűk tépik – Pedig kezünkből ettek éveken át, s nem jött számunkra sehol sem irgalom! Nem jött számunkra sehonnan kegyelem! Nincs szánalom az ég alatt sehol sem! Testünk húsait marjaTovább…
– Leszek – Hullócsillag vagyok odafent az égen, s gyenge magvak őszülő jegenyében. Madár leszek, ha eljő a reggel, s dúdolva éneklek zengő szeretettel. Hajnallá válok, mikor köszönt a nap fénysugarat húzok majd ablakod alatt. Egyszer harangszó leszek, csengő-bongó dallam, nem is élhetnék ennél szabadabban. * – Ha egyszer elalszom…Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.