Vad, amit háznál neveltek, olyan vagyok. Természetem átsejlik a paplanon, reggeli kávégőzön, estfűszereken. Elmegyek-megérkezem, közte dzsungel, erdő, vadon. De, amikor megérkezem, tekintetem hal nélküli háló, nyest nélküli csapda, test nélküli sörét. Te vagy a célpont, mikor megérkezem, vadnak a vadon, vadásznak a vad, veled telik meg a háló, a csapda,Tovább…
Ha veled maradok, minden tavasz méhzsongással telne, sátorban aludnék, déltájt rám sandítana a gázrezsó kelyhe. Otthon lenne szövőszékem, a házunk falát apró, színes mozaikkal fedném, óriás tölgyasztalon könyvtári könyvhegyek – lehet, én lennék az igazgató – éjjel sírnék, hogy nem jött össze a gyerek és sosem elég meleg a takaró.Tovább…
ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked reménytelen az élet itt leírhatatlan káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…
ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked leírhatatlan reménytelen az élet itt káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…
Mindig veled pörölök Uram Kivel tehetném mással ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek De mondd már meg végre mennyi végtisztességen kell még részt vennem és mennyi holtat kell még zuhogó földgöröngyök dübörgése elől mellkasom koporsójában rejtegetnem És milyen vastagra növesszem bordáim mauzóleumát hogy a nevetségesen kántáló hangok neTovább…
Szüntelen velem légy, de maradj észrevétlen, halmozz el étkekkel, és hagyjál szomjan, étlen! Ne láncolj magadhoz, de marasztalj, ha mennék, zárj be börtönödbe, és légy állandó vendég! Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd,Tovább…