On:
In: Próza, Szépirodalom

Ebből az ablakból kilátás nyílik a tájra. Alig ötszáz méternyire van a torony. Nappal semmit nem lehet látni rajta, de esténként áttűnik a mesterségesen sötétített üvegeken át, hogy valaki, vagy valakik járkálnak benne. Ott, abban a kicsi fülkében. Vajon hányan lehetnek? És mért nem látni belőlük egyet sem nappal? VagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

zengett zúgott az utca éjjel csillogott az autók a lámpák az emberek szeme nem találtam a hazám a hang- és fényzavarban de tudtam ott van a sötétben kifosztott megalázott hajléktalan arra vár hogy szóljak itt vagyok hazám akkor majd előlép az árnyékból megvédelek védj meg végigsimít a fejemen amitől újraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha van hazám, akkor az a szavak közötti csend, a mondatok közötti hallgatás. Ha van hazám, akkor az a fehér fal, az üres képernyő, a fehér papír. Ha van hazám, akkor az az összegyűrt térkép, a kettétépett fénykép, az elégetett napló. Ha van hazám, akkor az a megsemmisített múlt, aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vasárnap van, ünnepnap, a tiszta ruhák, a tiszta szobák és a tiszta lelkiismeretek napja. Mégis reggel a fürdőszobában az jutott eszembe, hogy hétfőn ittam, kedden késtem, szerdán lógtam, csütörtökön loptam, pénteken hazudtam, tegnap ütöttem és ma talán, na mondjuk ki, ölni is fogok. Most, hogy e furcsa érzés szóvá formálódottTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindent Átváltozás korában élek, víz borrá, bűn szentté válik, azt hittem ezt is nekem kell csinálni, ettől megrogyott a térdem és pont Krisztus előtt….., amikor Ő mindent elvégzett. * Van időm Van időm hallgatni, megállva rácsodálkozni harmatos füvű rétre, van időm nézni a sima víz tükrét kavicsot dobva. Van időmTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Varjak telepedtek az udvari fára. Nem törődött velük. Délben szalonnát evett kenyérrel. Félretolta, ízetlen volt. A varjak egyre többen. Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon. Nyugtalanul fordult el. Kiment az udvarra. Onnan nem látszott a fa. Sötétben ment be a házba. Tudta miért jöttek. Az öregember ablakot nyitott. Parázsló szemekkel repültekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Anyám elé csúsztatom a fotót, ami tegnap készült rólunk a keszthelyi sétányon. Már hónapok óta gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neki, van valakim. Végre, nekem is van valakim! Azaz, dehogyis valakim, ő nem egyszerűen csak valaki, hanem a legtökéletesebb és legkedvesebb férfi a Földön. És még vonzó is. – EzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„ha megtudom, mire jutottam.”                                                                József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A befogadóállomáson a különböző országokból érkezők ügyetlenül próbálták vigasztalni egymást. Később megnyugodtak, hogy nem kell szeretniük a másikat, elég, ha felszednek a földről két közel azonos nagyságú követ, és ha később távol kerülnek egymástól, és nem is jut majd eszükbe a másik neve, tudni fogják, hogy van valahol valakinek egyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekintTovább…