ZÁRÓJELBEN A valóság attól még valóság marad, hogy közbevetésszerűen bukkansz fel benne, mint egy speciális feladatokra elkülönített alakulat. Az ablakomra sem azért kerül [szögletes vagy kerek) keret, hogy a tájat naponta megkérdőjelezze. Csupán zárójelbe tesz a tagadhatatlan egészből egy számomra fontos részletet. * HAMUPIPERESZAPPANOPERA türelmetlenül cibálja a fésűvel a hajátTovább…
Helénát, azt a hülye libát – Pénelopé naplójából Az erősek, amilyen merészek, olyan védtelenek. Majd jönnek, ne félj. Botokkal, csörgőkkel, kereplővel. De mi átbucskázunk a fejünkön; te hattyúvá, én vízzé változom, s amíg üldözőink a parton köveket keresnek, én lassan körbefolyom őket. Akkor majd azt hiszik, megfogtak. Pedig én éppenTovább…
Kérés nélkül Mert, amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan nagynak látszik a feladat, hogy azt fogadjuk el,ami Van, még ha éppenséggel Másként is lehetne. Nagyot dörren odakint az ég. Egy ember az ujjait számolja. Ringathatnánk. Mesélhetnénk neki életről, szerelemről. Altathatnánk. De csak áltatni tudjuk. Letagadjuk előtte az öregek szagát. Kapkodunk.Tovább…
Talán csak nem jó helyen kerestelek eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés járatait, beszivárog a hiány szülte lyukakba, hézagokba, s én hiába véllek felfedezni mindenhol, ahová a te korodban rejtőzni illik, félreeső zugokban, nyikorgó zárak, falépcsők réseiben, beesett szemgödrökben, ráncos szájszögletekben, azTovább…