On:
In: Szépirodalom, Vers

Törött ország Akkor ránk ordítottak: dobroje útra! És mintha értettük volna, haptákba vágtuk magunkat, hátrahagyva a puha ágyat, tiszta lepedőt, s az álmaink. Pedig nem értettük a szavakat, ahogyan alig emlékszünk már az otthon melegére. Hogyan szűrődik be a béke az ablakon át reggelente a fehér szobába. Örökké éberen vagyunk,Tovább…

On:
In: Publicisztika, Szépirodalom, Vers

Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam Elmúlik egyszer a tél Szobámnak ablaka zárva Lelkemnek röpte arasz Fájdalmak enyhültét várom Elhozza majd a tavasz Nincsen most alkotó kedvem Elfogyott már mosolyom Ablakból ködfelhőt nézek Fák sóhaját hallgatom   ©Nagy Katalin: A lélek erdejeTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kábé húsz perce állhatok itt. Háttal, a meztelen bőrömmel felmelegített csempének támaszkodva. Törölközőbe csavart hajjal, bugyiban, műanyag papucsban. A véres fogkrémhab a mosdókagylóra és a szám sarkába száradt. Hezitálok. Eltüntessem ezt a rohadt tükröt, mire megjön anyám? Legutóbb, amikor nálunk járt, képes volt fél napig nem szólni hozzám. Miatta. TegnapTovább…