„Isten a seben át hatol be” (Carl Gustav Jung) „A tengerpartot járó kisgyerek” (Pilinszky János) Jahve, mi neveltünk fel Téged. Évekkel később, mikor a kép mélységet nyitott az időben, ahol a titok. Fényképezd le – mondta –, a hullámok verte parton, ahogy odahordta a kisgyerek a homokot és váratTovább…
de nem így lett már a szájában szétestek a szavak. semmitmondó betűkként hulltak vissza a zavart homályba, a nyelv hátsó ízlelőbimbóit érintve, ahol a keserűség fintora tovább csócsálta a terméketlen foszlány gondolatot, mely majdnem megfogant és szárnyra kapott s talán fényes utat járhatott volna be további nagyszerű eszmék táptalajául szolgálva.Tovább…
Milyen titok voltál, milyen titok vagy még mindig, mint óceáni búvár, egyre mélyebbre és mélyebbre úszom benned, forró és hűvös rétegek, azúr és türkiz sávok váltják egymást, és tudom, hogy ez a huszonegynéhány év még csak a kezdete valaminek, ami túl van bőrünk feszességén, szemünk élességén, elménk forgásán, karunk-lábunk erején…Tovább…
Titok Amikor nevetsz, szabad vagy. Szállsz, repülsz, mint a sólyom, könnyedén, cikázva, nem gondolsz az élet ezernyi bajára, ilyenkor mindent eltüntet, vagy megszépít a távolság, nem számít a butaság, az álnokság. Amikor nevetsz, oldalra hajtod a fejed, öntudatlanul is kezemre teszed kezed, ajkad remeg, boldogság-ráncok íveket rajzolnak arcodon, öröm-sziporkák futnakTovább…
Sugárzó nyarat látnom élvezet I love to see the summer beaming forth Sugárzó nyarat látnom élvezet S északra szálló gyapjas felleget Szeretem látni, újra nő virág S gólyahír festi rét kanálisát Vizet, hol tavirózsa hófehér S nádas zörög, mint fa, mit ráz a szél Hol rejtekéből fajdtyúk tör elő Fészkére,Tovább…
Titok Amit magam elől elrejtek, ráncot vet rám, lüktető egymásuránja érfalaimon koccan, s dobogó kínnyalábja két karomba vágtázik. Ha titkom átüt rajtam, ferde tekintettek űznek, s mikor tükörbe nézek egy könnyekbe fúlt arcot látok, és azt mondom: nem, ez nem én vagyok. Meg se moccanok, miközben minden más rohan. EgyedülTovább…
Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…
Van valami titokzatos abban, ahogy élsz, ahogy körmeidet kifested, mint tavat a Hold sugara, ahogy úgy sandítasz rám, ahogy csak a világ végéről tud visszafordulni az incselkedő halhatatlanság, valami titokzatosság van benned, ahogy nem teszel semmit, mégis elcsábít combod, hajlataid, mintha a vonalak élősködő módon rajtad élnének, hány éve bámulomTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.