On:
In: Szépirodalom, Vers

A fájdalom kálváriáján szótagokra hullik a lélek, zörgő mássalhangzók közé lágy magánhangzót ígér és verssorral kecsegteti az árva gondolatot. Mint becézés nélkül maradt gyermek szenvedsz, mire rájössz, már senkinek nem akarsz semmit bizonyítani. Többször elesel, aztán csak állsz, homlokodon gyászok jelével, szíveden mégis kibomlik a közöny elleni kiáltvány. Látod aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A Dzsinn fohászai Összenyomva, fojtó kábulatban, volt időm keserűn kacagni sorsomon, várni végső leheletembe fulladva, várni a feszült csöndben, míg valaki megtalál, megalázva hiába tudtam erőm nagy, izgága izmaimmal sem voltam képes börtönömből kitörni, koldusként könyörögtem hát jöjjön valaki, és adjon csókot karcsú palackom nyakára, húzza ki végre a dugótTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ararát Le kell mászni erről a hegyről, melyen a Hajó fönnakadt, mert itt ritka a levegő és feszült a hangulat. Az állatok nyugtalanok. A két tigris sóvárogva nézi a birkapárt, ha nem vigyázok, kipusztul a faj, nem lesz több bégetés meg gyapjú, de a legnagyobb probléma mégis az, miként viszemTovább…