On:
In: Szépirodalom, Vers

Én álltam félre a keskeny hídon. Ki a boldogabb?   Két Kezed Bilincs volt. Szabad lettem Isten tenyerén.   Két Szemed Borostyán Barna méze Szívembe csorog.   Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni.   Sem Költő, Sem író Nem vagyok, csak Szívem szava szól.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

kon-denz-csí-kot húz repü- lő-gép borzonganak horten- ziák mily tavasz ez panasz- ra nyit a pacsirta hullajtva tollát hangja benn- rekedt nem hallani dübörögnek a tankok rögnek dőlnek a fák elnyomják a hangot s mi utukba pedig imák ívelnek már szív-hidakon át ráz- kódik a nép a nap k-is fényt küldTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Tavasz Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szívem érett vadalma meg se próbáld letépni eső isten hatalma a végtelent eléri de toporog zavartan rám néz leül nevetgél én térdig az avarban „legyél ami lehetnél” ezt súgom a fülébe szikra lobban szemében „messze van még a vége remélem hogy megérem” de nincs válasz nincs adat keze nyugszik kezembenTovább…