arra ébredtem az ereszen borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet kisebb özönvíz lepi el kinéztem láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek hófehér villám hasította át a dimenziót a macska is fölnyivákolt alul fölül és középen is izzót az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor meg kellett nézzem hajnal kettőre jártTovább…
Szédült ifjúság Szédült ifjúság csodásan üres gőgje: csupasz szélben semmi se számít, tett már az is, ki meghalni ügyes, s ölelhet, aki el se jut a vágyig. A külsőből minél többet mutatni, közben a sivárság bentről világít, ricsaj-meztelenség ámulva ámít: olyan vagyok mint te! – ezzel mulatni. Szélsebesen vetkőzni aTovább…
a lég jeges lebeg a templom hajója valahol alszik a tavasz ma itt csak tél lehet bűneit zsivány szelekbe gyónja Kodály Bárdos Hindemith vajon lejött-e Isten s ha nem hát miért nincsen itt azért hogy keserítsen tenor szelíd alt basszusok kint fázó villamos cikázik szívem megbúvik fél vacog és készülődikTovább…
Testtartás Másképpen tartja magát az arc-rostélyos lovag, sugár-koronás fejét a király, a pecsétviasz arcú követ, vagy az árulásra készülő ragyás közember. Amit ékül ítélsz életedben rajtad megjelenik. Ha reszketsz részeg reményt mutat öltözéked.[1] Más láb és kéztartása van a légzsák-burkába bújt szégyenlősnek, mint kinek fényből szőtt szótlan mosolya teste tartásábanTovább…
Lassan ránk talál a tél, s vele egy bolondos talány, hogy a kémények híradását vajon értené-e egy indián. Eszembe jutsz. Felváltva fojt, füst és félelem, és nincsen olyan vérerem, ami ne szűkülne, akár a tudat, – ez egy rossz fajta kábulat – mi szörnyet láttat, rémet sejtet, s közben botránkoztatTovább…
Dobogás Ritmus mutatja mi zajlik elszánt szívedben, a változó és teremtő erődben. Zene szól bordáid között. Szívhangod, akár egy ütőshangszeren a képzett zenész játéka, tisztán szól, ha benned minden harmonikus. Míg jársz-kelsz a világban, s dolgozik melledben a vörös hústömeg, lassul vagy gyorsul a pitvar és a kamra munkája, fúltTovább…