On:
In: Szépirodalom, Vers

mentünk reménnyel telve ünnepélyesen mint mikor valami ismeretlen szépség és kín kezdődik el utánunk emberek sokan a gesztenyefák lombja fölöttünk rezzenetlen kérdeztem őket láttok? most is láttok? ti már annyiszor láttatok és beszéltetek nekem… most mit mondotok? – nem feleltetek szárnyas leveleitekben nem nyíltak meg a pórusok… mert akkor tiTovább…