„Egyszer szóba hozta a tornásznőnek a nagyherceg kiváltságait.” (K. P.: Valaki feljegyzéseiből) Hogy a költő tornára jár, komédia, magyar költő ne terpesszen, legyen beteg, haljon hamar, ne gondoljon csigolyákkal, inakkal, porcokkal, tulajdon testét balzsamozza a költészet zsíros humuszával, regéljen róla, rossz, de percig se akarja, jobb legyen, ne fosszaTovább…
Abban a kisvárosi miliőben, amelyben Amál élt, mindig volt valami elmúlástól való félelem. Már akkor is, amikor még Amál fiatal volt, hisz alig húsz évesen elveszítette vőlegényét egy balesetben és azóta nem hitt a halhatatlanságban. István autója fékezés nélkül csavarodott fel egy fára valahol a Balatonra vezető utak egyikén. AzonnalTovább…
Erika bájos, kedves kislány volt. Igazi lány. Mindig a csodát várta. (Kellett is volna az a csoda nagyon.) Szülei nem éltek szépen. Nagy volt a szegénység. Nem jutott szép, finom kelmékre. Az apa a családban nem találta helyét. Mindig úton volt. Sokszor éjjel ért haza, vagy akkor sem. Ki-kimaradozott. AzTovább…
Bálnakaland – Szerinted hova megyünk? – kérdezte Luca. – Fogalmam sincs – felelte aggódó hangon Dominik. – De a fánkárus nő azt mondta, hogy ha a bálna varázsigékkel szabadul ki, akkor örökre kiszabadul. – Ajaj! – szólalt meg Beton tata hátulról. – Az élelmünk és a vizünk csak egy hétreTovább…
A kemping A veszélyes szerpentinnek egyetlen előnye biztosan volt: viszonylag gyorsan leértek a völgybe. Még éppen csak esteledett, amikor véget értek a kanyargós utak. Megkönnyebbültek. Luca elővette a térképet, és megkereste rajta a legközelebbi kempinget. Csupán néhány kilométert kellett megtenniük odáig, ám az út mégis elég sokáig tartott, mertTovább…
Talán csak nem jó helyen kerestelek eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés járatait, beszivárog a hiány szülte lyukakba, hézagokba, s én hiába véllek felfedezni mindenhol, ahová a te korodban rejtőzni illik, félreeső zugokban, nyikorgó zárak, falépcsők réseiben, beesett szemgödrökben, ráncos szájszögletekben, azTovább…