On:
In: Szépirodalom, Vers

(Petri György – Mosoly című verse nyomán)   A Nyitott Műhely falára is felírtad, ott olvastam először. Nem mertem végig, hátha figyelsz. Aztán itthon az Összesben be is könyvjelzőztem. Az első két sort fogaim között tartottam, ahogyan te a cigit, azon a fekete-fehér fotón. Letaglózott. Nem sokkal vagyok fiatalabb, mintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem tudok úgy elmenni pince mellett, hogy ne juss eszembe, te dohszagú mélyek vitéze, patkányok arája, áradó salakban gyémántsziget. Nem tudok úgy fölmászni kupolába, templomtoronyba, hogy ne szimatoljam, hol van az Isten. Közben irigyellek: tudtad, hogy ő nincs. Tudtad, hogy ki nincs. Ha ritkán öltönyt-nyakkendőt veszek, nem hasonlítok rád, klasszikusTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

halálosan unom már ezt a felolvasást jó ideje ülünk ebben a rezzenéstelen könyvtárban és még csak ott tartasz hogy a nagymamád micsoda költő volt huszonheten hallgatunk egy huszonöt tagú csoport azt hitte az álomfejtésről lesz ma itt előadás elnézték a dátumot becsületből maradtak már épp kezdődött és a könyvtáros hölgyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tegnap Petrit adtad a kezembe, „ez jó!” – mondtad, vagy csak gondoltad, a szemedből tudok olvasni! Ma reggel a konyhában készülődsz: „na, milyen?” – veted oda, csak úgy mellékesen. Pörögnek bennem a lehetséges témák, hova is illik a „na, milyen?”-re adható válasz. Meg van: „a Petri?” – kérdem, de tudom,Tovább…