On:
In: Szépirodalom, Vers

Kégl Ildikó: Séta egy ház körül Évek süllyedtek el a sárban, a csillagok nem keresztezték az eget, de a házfalakról leomló sötétség mind az én szoknyámra csurgott. Így lettem fekete, mint a szén, belőlem csak lángra éhes testem világít. Hát most szűkölő vágyamat az éjhez dörzsölöm, nyeregbe szállok, és tüzesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kégl Ildikó: A repülés esztétikuma (F. T. – nek) Ha máshová, ha nem tehozzád indulnék, mégis, akkor is. Mert lábaimat már szárnyaim viszik, és mióta megtanítottál, nemcsak tudok, de merek is repülni. Alattam nyírfa ága-boga, múltam hajladozik, nem félek elhagyni; ha délen vagy, délre költözöm, nem félek a távolságtól, sTovább…