(Petri György – Mosoly című verse nyomán) A Nyitott Műhely falára is felírtad, ott olvastam először. Nem mertem végig, hátha figyelsz. Aztán itthon az Összesben be is könyvjelzőztem. Az első két sort fogaim között tartottam, ahogyan te a cigit, azon a fekete-fehér fotón. Letaglózott. Nem sokkal vagyok fiatalabb, mintTovább…
szeppukut követtem el s te levágtad a fejem kezedben tartva mosoly mindkettőnk arcán könnyek A vers első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelentek meg. Fotó: Oleg Lazarev portréja / A Szerző Facebook-oldaláról A szerző írja önmagáról: Teljes nevem Lazarev Oleg Alekszandrovics. 1983-ban születtem Szimferopolban, a Krím-félszigeten. SzüleimmelTovább…
Űr A forgás közepén az örvény közepén az undor közepén a fájás közepén az ordításban szaggatásban a sírásban és siratásban a születés örök kínjában a szakadatlan szólításban az émelygésben szédülésben a megváltatlan szenvedésben kivágott nyelvben falba vert fejben üvöltő csend van A belső mosoly A belső mosoly nem beszél,Tovább…
A belső mosoly nem beszél, csak szavak nélkül simogat, biztat, melegít, benned él, szívdobogással támogat, a belső mosoly jó meleg, jut másnak is, sosem fogy el, mindvégig ott marad veled, amíg lélegzel, nem hagy el, a belső mosoly ellazít, végigvezet az életen, minden kötelet elszakít, ha fojtogat a félelem, aTovább…
fakuló fényképen születik újjá tűnt mosolyod a régi kertben állsz a szelíden lehajló megcsontosodott törzsű fák között és ez a mosoly felülírja az örökül hagyott bánatot a lombokon átsuhannak itt felejtett múlhatatlan tegnapok a néma házban élni kezdenek rég-volt gyönyörű dallamok a mennybolt kristályüvegén tükröződő végtelen hajnal felragyog újra megcsillannakTovább…
Így is lehet…. Ott ül. Magában, csendben a járdán. Fedetlen fővel, kalaptalan. Szemében mosoly, előtte árván, apróra váró kalapja van. Mellette papír, rá mottója írva : „Adtok nevetve, adhattok sírva. Lesz majd helyetek, ha mellém kerültök, kanalam már van, most villára gyűjtök. „ * Lépésenként Én nem. Te sem. MárTovább…
Tizenhárom éve egy béna fiúval alszom ugyanabban az ágyban. Talán már nőről álmodik. Gyermekem. Istenem. Levegőm. Ránk szakadt pajtában az alkony, ma nyári nap, holnap jégeső. Egy lampionba gyűjtögetem sorba, ami lehetne, ami volna. Kétéves múlt, amikor ruhámban fényesre töröltem neki egy almát. Azóta tartom. Hiába nőtt ki bennünket tucatnyiTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.