Mióta már, hogy ez a gyöngéden ölelő szempár – a te szemed – vigyázza az utcalámpák árnyékában bújó félszeg ölelés-emlékünk, amikor sejtelmes hallgatásban fényeket rajzolt az éj arcunkra és a tájra. Ma ódákat ír körénk a csend. Már nem találgatom értelmét a létnek, mosolyom ráterül a világra. Felesleges minden hiúTovább…

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál, a mesterünk vagy így és úgy, naná, te isten büféjében dús papírtál, el sem bírná, ki körbehordaná, hát körbeállunk kiskanálni szépen, kedvesTovább…

Mindent Átváltozás korában élek, víz borrá, bűn szentté válik, azt hittem ezt is nekem kell csinálni, ettől megrogyott a térdem és pont Krisztus előtt….., amikor Ő mindent elvégzett. * Van időm Van időm hallgatni, megállva rácsodálkozni harmatos füvű rétre, van időm nézni a sima víz tükrét kavicsot dobva. Van időmTovább…

Senki nem számított arra, hogy kora este felkel az ágyából, elhagyja a szobáját, bemászik a fürdőkádba, és magára engedi a forró vizet. Az ápolók a folyosó túloldalán az embertelen üvöltésre figyeltek fel, értelmes szavakat a Feri már évek óta nem használt. Egy orvosi szakoldal szerint az ötvenfokos víz két perc,Tovább…

Megmondom a tutit, ez a Jézus-dolog fel van fújva, nekem olyan szirupos, hogy szeressétek egymást, ja, meg utánlövés, Szenes Iván is pont így énekelte. Összefüggéstelen kicsit, hogy most akkor ki az én felebarátom, nem egészen a barátom, vagy mi van? És a felebarátom fele, az a negyedbarátom, és azt márTovább…

Amikor először megpillantottalak, furcsa volt, hogy már mindent tudtam rólad. S a tekintetek játékát valónak most sem gondolom, csábító szirén-alak. A korhadt vágyak elgyöngült, fáradt hangja visszatükröződött száz illatodban. Sóhajvirágok lágyan hajladoztak. A reménytelenség, ócskaság alakja. Hazugságod féligazságként feszülhet. Hangod mindig más véleményét szólja. Arctalan lelked magányosan bolyong. Szürke napjaidraTovább…