nem az a kérdés, hogy kétszáz-háromszáz évet élvezetes volna-e megélni, hanem hogy meddig maradnának emlékeink, szól nagyapám, aki visszajött a délszláv lágerből. azóta se hajlandó vonatra ülni, nem lép ki az esőbe, megszállottan kutatja, ki az, aki él abból az időből, az ajka sarkában sötét tónusban végződő mosoly, ujjai finomanTovább…

Mennyire függök a mások elismerésétől mennyire rettegek, hogy ellenükre teszek, hogy nem szeretnek majd. Te csak a mennyei lájkokkal törődtél, Uram, szótlan tűrted az ütéseket, csapásokat, a kénsavas, maró gúnyt, és nem kértél telefonos segítséget az Atyától, nem kaptál elő egy marék villámot, hogy húspogácsává szaggasd az egész díszes társaságot,Tovább…