On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha veled maradok, minden tavasz méhzsongással telne, sátorban aludnék, déltájt rám sandítana a gázrezsó kelyhe. Otthon lenne szövőszékem, a házunk falát apró, színes mozaikkal fedném, óriás tölgyasztalon könyvtári könyvhegyek – lehet, én lennék az igazgató – éjjel sírnék, hogy nem jött össze a gyerek és sosem elég meleg a takaró.Tovább…