On:
In: Szépirodalom, Vers

Reggel van Ingerszegények lettek a napok, fotelban ülve csak tompulok. Nem is érdekel most semmi sem, nyugalmam így talán meglelem. Nem gondolok tavaszra, nőre, sem gyorsan múló vén időre. Csak várom, hogy a nyárfa ágon, egy madár nekem fuvolázzon. Szobámban öreg óra ketyeg. – Távol a tapintható hegyek. – NemTovább…