balkáni hegyek közt kóborolt lila virág volt ebédje pocsolyákból hűtötte szomját kerülő úton vándorolt, ráért mögötte Antal és Federico gallyat törtek, kardoztak döglött bombával fociztak egymás nyakába vacogtak éjjel ködtörpék ültek a földeken kazlak közt vidám partizánok mosolygó ellenség mindenütt zamatos volt a kutyák húsa a völgyben pirosan habzott azTovább…

J. A.-nak Micsoda csapatnak lépsz az élén. S hogy elmentél is, micsoda csapat. Egymás csóváin átzúgó égitestek, el- elhomálylók, s most ez, majd az a Nap. Attól függ, melyiket olvasom, s mint fenyves övezte, tiszta tóba, melyikükbe bukom alá, mind mélyebb éjében elmerülve, hogy virradóra napverte partra lépjek, szárnyas, ezüstösTovább…

A világ, akár a kitárulkozó női test, ősidők óta felfedezésre vár. Költők jöttek, bunkóval, irónnal, megfejteni a pillanat örökkévaló szentségeit. Tudósok jöttek, 160-as IQ-val, kifejteni az örökkévalóság pillanatnyi szentségeit. A költők és tudósok igazi felfedezők: ugyanazt nézik (ó, kitárulkozó, női test!) amit mindenki lát, s közben észrevesznek valamit, mit addigTovább…