Fekete holló Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak azTovább…

nyáréjszakán úgy néztél engem mint tengerész a Sarkcsillagot ha hó esett nekem a legszebb volt benne a te lábnyomod a széllel szemben jártunk az eső arcunkba folyt házfalak repedései nyelték el lépéseink redőnyök fénycsíkjai cinkosan követtek az éjszakai kertből áldott mézillatot küldött a hárs a moziban elmaradt az előadás mertTovább…