avagy pamflet-vers a nárciszokról Hibátlan vagy mindig, erős, okos, kimért, játszod nekem Freudot, az egyetlent, ki megért, de nagy haragra gerjedsz, ha a táncot másképp járom: saját vágyam szerint, s a füttyszót meg se várom! Aztán megint szeretsz, ha bűnömet megbántam, a húsomból ma neked már tíz adagot vágtam, ezTovább…

oldott grafitba merítkezik hangot árnyékol a szél bizonyítható tájkép a cseppfolyós a láthatatlan ember arcán sóoldat szárad . valóságból ébredni természetesebb másképp elfogult másképp mellőzött mérték az idő . amennyire fonák annyira valós hogy aki önmagának kevés felhalmozódik vérmérséklete és előnevelt illúziói függvényében féli képzelt paradicsomát mégis egy téglafal-látkép tisztaTovább…