On:
In: Szépirodalom, Vers

Kégl Ildikó: Séta egy ház körül Évek süllyedtek el a sárban, a csillagok nem keresztezték az eget, de a házfalakról leomló sötétség mind az én szoknyámra csurgott. Így lettem fekete, mint a szén, belőlem csak lángra éhes testem világít. Hát most szűkölő vágyamat az éjhez dörzsölöm, nyeregbe szállok, és tüzesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kégl Ildikó: A repülés esztétikuma (F. T. – nek) Ha máshová, ha nem tehozzád indulnék, mégis, akkor is. Mert lábaimat már szárnyaim viszik, és mióta megtanítottál, nemcsak tudok, de merek is repülni. Alattam nyírfa ága-boga, múltam hajladozik, nem félek elhagyni; ha délen vagy, délre költözöm, nem félek a távolságtól, sTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Idegesen csapta össze a férfi a Die Traumdeutung-ot. Képtelen volt koncentrálni. Abban az esztendőben négy fal közé zárták a tavaszt, az idő meg csak mosolygott öntelten a dolgozószoba sarkából, és feleselt vele: „Most nem foghatod rám” – mondta. Bámulta a férfi a sarokban kéjelgő időt, és nagyokat hümmögött. Aligha tudottTovább…