Petőcz András: Különös Bárány Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami aTovább…
Miként a lázas, forró testű gyermek, ha végre nyugtalan álomba zuhan, hosszú pillái néha megremegnek (akárha érné tétova légfuvam), jelezve ezzel is: életben marad, megéri még a távoli holnapot, s hallja majd félénken kérdező szavad, mikor hajnali csöndben szólintgatod, úgy létezik itt ez elvéresült táj, szürkén-komoran-lánctalpfélelemben, rángatózó teste ezer sebtőlTovább…
A tél december elején hóförgeteggel érkezett. A növényeim szinte hallhatóan dideregtek az erkélyen, a nehéz virágládákat derékfájósan húzgáltam be a fűtött szobába. Lassan teltek a napok. A macska néha lemerészkedett a meleg radiátorról, evett pár falatot, aztán gyorsan vissza is ugrott. Döbbenten figyelte minden reggel, ahogy öltözködöm. Szemében kérdőjelek sokasága:Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.