Pécsett születtem. Réges-régen nagyanyám imádkozott vélem. Még most sem értem, mért így mondta, hiszen magyar volt anyja, apja: „Ó Isuse, sládki mili”… Benne élt rég holt vének vére? Esténként horvátul dicsérte Máriát és az ég urát, mondta az esteli imát, mert a gyökerek benne éltek, mit megtagadni szörnyű vétek… AkkorTovább…
Gyertyafényes szép karácsony, Hogy eljöjjön, alig várom! Nem vágyom én fenyőfára, Csak meleg legyen a kályha. Nem kell cukor, csokiszelet, Csak kapjunk kis friss kenyeret. Ha nálunk is angyal járna, Lenne csizma, meg kabátka. Ha az apám munkát kapna, Nem is kéne az angyalka! Megvenne ő miden szépet, Miről anyámTovább…
Tudja kedvesem– kezdte Mari néni a történetet, miközben a sír melletti padhoz támasztotta a kapát – nem volt az én párom alkoholista, csak amolyan nagyivó. Ha nem volt, kibírta, de ha volt, addig ivott, amíg ki nem dőlt az asztal mellől. Százszor is megígérte, hogy ez volt az utolsó, deTovább…
A lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünk kiszúrtak. a lombok között szélTovább…
A lombok között szél zihál a lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünkTovább…
Volt, nincs Már nem számít, akármi volt. A bánat csak parányi folt, lassan kimossa az idő. A rettenet csupán e semmi, hogy sem gyűlölni, sem szeretni bennem már nincs többé erő. Csak nézek: úgy, mint egy szobor, mely mellett zöldell pár bokor, s csodálkozik, hogy fű, fa nő… Mert voltTovább…
Elmúlt a nyár… az ősi tüzek árván kihunytak. Rég csak hamut hord a szél. A hajam, látod, kendermagos tőle, s a szemem alján apró szarkaláb. – Hol vagy te, láng, s voltál-e, mint ma érzem? Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán, vagy csak egy árva szentjánosbogár, mi máglyaként lobogTovább…
Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…
Álmomban egy nagy teremben álarcosbál volt. Bementem. Táncra kértek, s úgy pörögtem, elszédültek körülöttem. Pezsgő pukkan, dől a habja, épeszű ezt ki nem hagyja! Éjfélkor már csárdás járja… Ki muzsikál? Zoltán Mága! A csodáknak egyszer vége, hajnalcsillag jön az égre. Hajnalodik, de nem bánom. (Én csak aludtam az ágyon).Tovább…
Az ártatlanság kora Egy este azzal jött hozzák a Gyurka, hogy a padláson rést lehet csinálni a tetőcserepek között. Onnan a szomszéd kertmozira látni. Ezután a sötétben estről-estre fellopakodtunk a rozoga lépcsőn, s a nyíláson át szívdobogva néztük, mi megy ott lenn a vásznon. Forró arca az arcomhoz simult, hogyTovább…