Még egy sor. Még egy szó. Megtorpanok, pedig a lendületem idáig csak gyorsult töretlen. Az utolsó szó az, amin gondolkodnom kell. Nem jó az „átléptek”. Amikor boldogan elsétálnak, akkor ők is tele vannak energiával, mint én a novella végére. Legyen inkább „könnyedén átemelte Zsuzsát”, és akkor abban a mozdulatban benneTovább…

Egy ismeretlen világból nézel rám, s tekinteted olyan, mintha éppen segítségért kiáltanál. Csendben szólok hozzád, hogy senki, senki más meg ne hallja. Mi a baj mond? Mitől félsz? Ki akar bántani? Ó együgyű gyermeki gondok. Még nem tudod mi minden vár rád. Mi akarsz lenni? Tengerész, pilóta, föltaláló, bűvész, vagyTovább…

Hol vagy, te ismeretlen lány, aki miatt fagyott ujjam? Hol mosolyodból a talány, hol hangod, hogy újra halljam. Hol van ujjaid ág boga? Izzadt tenyeremben őrzöm. Fogaidnak fehér sora, és kerek melled a börtön. Hol van merész miniszoknyád, – combod tovább látta szemem – képzeletem tüzes álmát én azóta semTovább…

Ismeretlen szép tavaszodik. bárhova nézek, mindig az a vers jut eszembe, amit egy éve írtam volna rólad. mert egy éve verset írtam a tökéletes lányról, akiről tudtam, hogy nem létezik. persze halál előtt mindig próbálunk megtérni, úgyhogy egy olyan faluban rejtettem el a legszebb reményeim, ahonnan már minden lakó régTovább…