Így a negyven éven túl – akarva, akaratlan – mindenre felkészülvén: csak magamra maradtam. A mások végignézett vacogó kínja után én is várhatom már egy koszos ambulancián a tán sejtelmes nézést, további kivizsgálást, a mindig-csillapítva is feltörő-pangó lázt. Mert mind elszólíttatunk: fontos itt ez a világ. És mert nem lehetTovább…
Négyéves vagyok. Nagymamával gazdaságot építünk. Nehéz munka, sokat kell dolgozni. A szürke vasalópokróc a világ, azt teríttettük a kerekasztalra, ilyenkor egész kicsi kalyiba lesz az asztalból, máskor be szoktam bújni alá, nagyon jó ott kucorogni a szürkeségben, ha az ólomkatona indiánjaimat is beviszem magammal, akkor hatalmas wigwam lesz, belefér azTovább…
Kyrie Nem tudlak megszólítani csak nézlek hogy az őszre tél jön pillézik a tejpor az égi mezőkön fél négy van nincsenek szavak olyan ez mint egy virradat ahogy a tárgyakhoz közel hajol s fölfuttatja kályhaezüstjét az alvó halastavak fölé * Manír Eltűntek már napjai a nyárnak csupa mozdonyzokogás most aTovább…
Lehetne így is Andrea lányomnak Lehet-e még, hogy vágyó önmagadból a jobbik részed önként átadod és megkapod a másik jobbik énjét cserébe, hogy így megsokszorozódva alkossatok új, tarka szőttes párost, énekelve a magasságos himnuszt bármi gazsággal hetykén szembenézve, küllősugarú csöndes hajnalórán egymás bizalmát, orsózható szálat, közös reményként szövitek a fénybeTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.