On:
In: Szépirodalom, Vers

Ez egy olyan bolygó, ahol meghalnak a költők, köldökzsinór nélkül születnek a gyerekek, szorongunk a hétfőktől az örökvasárnapon, mindennap van Isten nélkül is istentisztelet, a kiszámíthatóság, mint a fegyelmezés, ne mássz korhadt ágra, letörik, eltörik a karod, elesel, lassíts, ahhoz ne nyúlj, nem szabad. Ez a bolygó unalmas. Ez aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felhőbe hangzavarba burkolódzva bámulok egyre távolabb a tegnaptól tegnapelőttől hol szemcséimben még fölbukkanok jelentőségtelen szúró pillanatok át az úton felismerés eltűnő hátam a látkör görcsösen összpontosít az otthagyott helyiségben kik maradtak lesikló figyelem távozik a láb csattan az ajtó átengedem őket a tettnek magam mögött hagyom a történetet kék szemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hazatérés Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy ittTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

úgy zörög a lomb mint egy halk esti szerenád szél kapja föl a gyökerek jajszavát és ülteti a törzs tenyerére az éjszakát haragos őszben állnak a fák a zöld koronák alján sárga levélsapkák tavaszi órák melegén a napfény hiányát szolmizálják két ág tör isten felé a sötétség megtörik a csillagokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Komolyságot mímelve kérdezi, miért szólalok meg angolul, ha egyszer ennyire nem megy, hát kinek jó, hogy mindenkit elönt a szekunder szégyen, Igaza van, magam sem tudom, miért azt csinálom mindig, amit mindannyiunk megkönnyebbülésére csinálhatna valaki más, Úgyhogy válasz helyett csak hallgatok, elnémul ő is, vidáman mutat a táncparkett felé, arrólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Némaságot érzek – csend helyett. Hiába kérem az isteneket, és téged is, hiába kérlek, hideg az elefántcsontból épített test, nincs benne semmi élet, nincs benne semmi melegség. Várom, hogy meghalljam végre, jelzésed várom, hogy akarod azt, amit annyira szeretnék. Elefántcsont hűvösséged eltűnik örökre, és ami ivor, megszűnik egyszer, lehet belőleTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Derekamat, nem a kezem kaptad el késő délután. Úgy csókoltál, összekoccant fogunk és nyelvembe haraptál. Haraptad a nyelvem és a szám, közben gyűrted a ruhám, hiába vasaltam egész délután. Pár hajszál az ujjaid közt maradt, és kigombolódott végül a ruhám. Jobbnak láttam levenni, már úgyis összegyűrte a délután.Tovább…