egy lakat sem adhat biztonságot önmagad ellen. * rés tátong közöttünk te betömnéd én átugranám * nem minden szerelem bír dacolni saját súlyával ©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása Az apevák forrása: A Szerző SOÓS GÁBOR Miskolcon élő hegedűművész, tanár. Verset és prózát egyaránt ír. Első versesköteteTovább…
A tampont véletlenül rántom ki a táskából, miközben a pénztárcámat keresem, pattan egyet a kávézó padlóján, aztán eltűnik a kopott bársonykanapé alatt. Anyám végignézi, ahogy féltérdre ereszkedek, és kotorászni kezdek a porban, hátam meggörbül tekintetének súlya alatt. Végre megtalálom, kihúzok egy marék piszkot is vele, aztán a tenyeremmel ügyetlenül söprögetemTovább…
(készülőben lévő regény részlete) A mai napig fenn vannak a bőröndök a hatalmas, háromajtós diófaszekrény tetején; alul a nagy, sötét-bordó, felette a mára megkopott, amit ki tudja miért, sárgának neveztek, bár soha nem lehetett sárga, hanem az a jellegzetes cipőbarna, cipő-vörös keverék volt valamikor; mostanra sápadt, színehagyott téglára emlékeztet. ATovább…
Esik a hó, kinézek az ablakon, három madár lépeget a friss havon. Látom őket, háromfelé mennek el, ilyen lesz az, hogyha neked menni kell. Egyik ablak, szárnya is van, másik ajtó, szárnyas ajtó, a harmadik csak ragyog. Világos nincs sötét nélkül, öröm sincsen bánat nélkül, ilyenek az angyalok. Esik aTovább…
I. (mondd…) „Tulajdonképpen csak egy rezdülés, egy villanás az egész. A pillanat töredékrésze, amikor megmagyarázhatatlanul vagy éppen nagyon is logikusan jut eszembe valamiről egy másik dolog, vagy valaki…” (ppj) Lázas vagyok, és nyakig beburkolózva fekszem. A gondolataim – talán a magas láz miatt – csigasebességgel követik egymást. Messziről szólTovább…
1. Az évek rakják egyre bugyrát, nem gyűjtött magának soha, a gondok most is földre húzzák, cipeli, s nem kérdi – hova? Ti csillagok, az anyám jussát őrizzétek, hisz kész csoda, hogy békén járt a földi buckák között, bár födte út pora. De olyan szegény soha nem volt, hogy valamicskétTovább…
I. Mint oly sokan, nagy írónk is hosszan bűnhődte a múltat s jövendőt. Ha élne még, bűnhődné ma is. Talán fiatal korában esett valamely botlása miatt, talán azért, mert túlságosan bízott szorgalmában és elméje élességében, egy napon így szólott hozzá az Úr: – Imre! Ha sorsod jobbra fordultán irigyeid támadnak,Tovább…
(1) Tüskés bokrokon fésülködik a szél. Sziromrohamra indul a cseresznyéskert. Rügyek karát vezényli a tavasz, aki láthatatlan, mint az élve eltemetett mag. (2) Azelőtt nem volt semmi sem. A kezdet rémület. Fekete kiáltásra ébrednek akik még nincsenek. Az angyalok itt csendesek. Emeljétek föl szívemet. (3) Látod, a bőre levedli aTovább…