Rovancs A jós csak teszi a szépet, kártyámba hiába les, arcomon virít az élet, nem szép, de karakteres. Mennyi út, hányféle jellem, számtalan ördöglakat, s mindegyik, mi fejthetetlen: kapszula nyelvem alatt. A minden, az kerül sokba, a semmi csak jár vele, mi minden lehettem volna és nem lettem semmi se.Tovább…
Tudom, nem halljátok szavam, hasztalan bármit is mondok, mert sokan vagytok, túl sokan, köztük bölcsek és bolondok. Mégis mondom: reméljetek. Eljöhet még az idő, tán ez lesz majd minden kincsetek, és aki egyszer csüngött már a remény jéghideg falán, az tud majd hinni igazán. *Első közlésTovább…
Az enyém talán nyűhetetlen, valami roppant ősanyag, lángoltam, űztem, megfeszültem és mégis sértetlen maradt, de menni kell örök erővel, hiszem szentül és konokul, amíg a szalag, vagy az ember, majd a legvégén földre hull.Tovább…