Hol vagytok, régi idők asszonyai? Ti, akik vaspántként öleltétek át a földet, gyenge hangotokkal bölcsődalt szőttetek, morzsoltátok a holnap kenyerét? Keltetek, ástatok, temettetek. Barázdált homlokotokon évről évre járt az eke. Kezetek nyomán éledt a föld. Sóhajotok fodrokba simult, könnyeitek vasalt ingekbe száradtak. Hány véres kést, hány fel nem sírt magzatotTovább…
Hullámzik a magma, egészen a torkáig bugyog. Égnek a kiszögellések a gyomra és a tüdeje közti részben. Kőomlás indul a szívről. Szemei alatt táskában hordott éjszakák. Arcán sós vizű patakok völgyei. Nyelve alatt élezett szavak fegyvertára. Mindennapos benne a leltár. Feszül az ajaklakat. Tartja a hőt, a titkot, mint anyjaTovább…
Korán érkezem. Az illendőségből egy kicsit a levetett cipőben hagyok. Nagyon dícsérik ezt a darabot. Volt már hasonló tavaly: asztalfőn karmester, a pultnál asszony, aki szívét ételekbe rejti. Kocognak a kanalak, morzsák peregnek, vad gyűlik torra. Együtt emésztődünk. Szólnak a szájak, mégsem mondanak. Második felvonás: terítés, sötét karikák, székhez feszülőTovább…
A nyaralásra elhozod a füzetet. Nem mutatod meg soha, hiába könyörgöm. Mondvacsinált lakattal zárod le. Majd ha nagyok leszünk, elolvashatom. Ígéreted úgy rázod le, mint megszáradt papucsról a parti homokot. Este nagy vihar jön, az esőben lustán gőzölög a macskakő. A spalettákat már be sem hajtod. Szél veti hátát azTovább…
Huszonéves. Energiatakarékos, de többet fogyaszt, mint kéne. Nem lehet mit tenni, nem működik rajta semmi, ami vezet. Nincs aki tudja, hogyan kéne megszerelni, meg amúgy is, mindenkit megráz, aki hozzáér. Újabb adagot pakol be, húzta hátát a csomag. Leteszi az asztalra, körbekóricálja, megszokja. Néhány darab más formájú. Az egyiket egyTovább…
A vonat előtt még beszaladok az egyik boltba. Selyempapírt veszek, a legdrágábbat. Hozzá fehér selyem masni. Így kell, így illik. Az aluljáró egyik sarkában a csomagok a földön várják, hogy becsomagoljam neked a szívemet. Csak így mehet haza hozzád. Selyem masnisan, selyempapírban. Ha átölelsz, kibontod hátamon gyakorlottan megkötött honvágyaim. MireTovább…
Alapjaimtól kezded. Kimered a sódert, karoddal feszülsz az áramlatnak. Dacolsz, ágaskodsz, markolsz. A hordalék a lábadba ütközik. Apáidtól tanult szitkozódással veted lábad az aljzatba. Utána a partról nézel. Addig nyújtózkodom, ameddig akarod. Ahol tovább érnék, ott egyszer vágsz, kétszer mérsz. Tovább kell vinni a hagyományokat. Rajtam a sor, hogy átengedjemTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.