a puszta az a naiv hit az a görcsös igyekezet hogy a sápadt kirepedezett fehér sóvirágokkal borított üres látóhatáron túl van út mi hazáig vezet lábam előtt itt-ott zöldülő remény homokba rejtett kavicshorzsolás végtelen szülte délibáb remeg a Nap tenyerén boszorkány kóchaját görgetve röpíti a szél rőt színű fű közöttTovább…
Rémülettől kihűl a lélek, gyakorlat, hogy csak más baja beszédes, merénylet, ha kín bennünk körmöt élez, s arcot formálnak a veszélyek. Hirtelen megnyúlik, holtnál sötétebb lesz az árny és menekülnek a fények. Ha mélázón ül a tekintet, körülményesen vág bele az orvos, és halk szava a létből már feloldoz –Tovább…
Hozzám beszél; hangjára úgy rezdülök, mint tó tükre,ha fodrozzák lágy szelek,figyelem szavát, újra meg újra rémülök; kettétörik a csend, megrendülök, s nézi az arcát révülten szemem Többé nem tűnik el, drága jel,lelkem még feldúltan üres,csak lassan tölti el fájdalom: Ha én nem,mondd akkor ki szánná meg, olyan ez,mint a bűntelentTovább…
Krivacsitz bácsin mérhetetlen fáradtság vett erőt. Belefáradtság, amely öreg csontjaiba hatolt, bár kételkedett kissé, mert nem is fizikai volt ez a fáradtság, hanem mintha bordái közül somfordált volna elő, mintha lassúbbak, kedvetlenebbek lettek volna gondolatai. Keresni kezdte okát, mert azt nem akarta elfogadni, hogy a vénség ily módon űz belőleTovább…
Félelem Sirathatnál Kedves, gerincem hídját próbálják összetörni, azonos mondatok robbanó ütéseivel. Mindig annyit, mindig ugyanúgy, ahogy vízcseppekkel, értelmem mélyebb rétegeibe jutni. Maradék gondolatok ténferegnek agyamban, tehetetlen hullanak, átláthatatlanná tett megsemmisítésbe. Ha most mellettem lennél Kedves, összekulcsolt hitünkkel se juthatnánk át elfűrészelt pallókon. Vánkosom voltál, csak félelmem maradt. Kemény szögekkel hasítjákTovább…