elevenen érzem a Nap felém úszó fonalait az évek tengerén át ma is vakít a fiatal lányalak bolond idegek szilaj villámok cikáznak elő[1]belőlem az ismeretlen hajlatokkal teli táj parancsoló hatása égi keze alá merülök az örök vágyakozás végtelen atomjai siheder-időm sejtjeinek villanyáramán futnak át a Teremtő ösztöne táplálja ontja elémTovább…

Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…

KÖZÖTT A nap végignéz a katonáin. Mielőtt letenné a fegyvert, vigyázzba állnak a Rocky-Mountains sziklái. Semmi sem mozdul. Madarat, árnyékot, iramlót megállít a rettegés. Se meghalni, se születni nem szabad. Csendben vár, akit megaláztak. Saját szívébe húzódik vissza a szél. * VILÁGTALAN Tele az ég szárnycsapásokkal, karcolásokkal, bár csak aTovább…