Oláh Tamás: áradás
elevenen érzem a Nap felém úszó fonalait az évek tengerén át ma is vakít a fiatal lányalak bolond idegek szilaj villámok cikáznak elő[1]belőlem az ismeretlen hajlatokkal teli táj parancsoló hatása égi keze alá merülök az örök vágyakozás végtelen atomjai siheder-időm sejtjeinek villanyáramán futnak át a Teremtő ösztöne táplálja ontja elémTovább…