On:
In: Szépirodalom, Vers

Emlékszem, tavaly is írtam, amikor elértük ugyanezt a pontot az űrben, ahol évente egyszer felbukkanunk, hogy újabb ellipszisbe kezdjünk. Vagyis csak gondolom, hisz látni nem láttuk soha, te sem és én sem. Csak azt, mennyire nem változott semmi háromszázhatvanöt rovátka alatt. Tavaly is írtam, mert muszáj legalább ennyinek maradnia belőlünk.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Esténként, hogy belépett a házba, csak rápillantott a vesszőkosárban riadtan moccanó pár fahasábra: elég a tüzelő mára – nyugtázta – és hangjára halkan visszaduruzsolt a kályha. A sapkáját egy szögre akasztotta, anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek… és hányszor figyelmeztettelek, hogy a fűrészport az udvaron lerázd…! S arcán az elnéző,Tovább…