On:
In: Szépirodalom, Vers

Tűri magán kiterítve a lélek hordák vonulását. Tagjait kicsavarták. Jelt adni se tud. Issza, mint tehetetlen föld az esőt s mérget az esőben. Fosztogatóit elviseli. Ömlik rá titkos zubogók szennye. Vergődése vájja a sírját. Így süpped lassan alá mint lápba a test: el- szabadult a sötét halleluja. Egyszer majd megrázzaTovább…