On:
In: Próza, Szépirodalom

Meg fogom tagadni apámat. Persze, ezt most még nem tudom, de úgy dobom majd el huszonhárom évesen a nevét, ahogy ő hajított az imént engem a kanapéra. Mint a tegnapi újságot. Pont az öcsém mellé. Pedig az öcsém csak sírt a rácsos ágyban. Oda akartam adni neki a cumimat, deTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mi ez a zenebona, te is hallod? Ezt kérdeztem a téren alkalmi padszomszédomtól. – Hogyne hallanám, heh, tudom én, messziről jön, fújja a szél, nem gondolod? Ez lehet magnó, rádió vagy tévé is, érted? Válasz közben indokolatlanul rángatta a vállát és rázta a kezeit. Hiába, a csavargás is művészetTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

február 27. A Maison Rouge Studio folyosóján a várakozás geometriája. Ketten futva jöttek, úgy látom, leszünk néhányan. Valaki mégis hiányzik. Már megint, nem lesz ez így jó. Kimérten krákogok, hadd higgyék, zsebemben a bölcsek köve. Csak semmi közeledés, súlya van a levegőnek. Pláne este tíz után. Izzadtságszagú fény, toporgás, végreTovább…