Esterházy Péternek Egész testemben hogy bujtogatott kamaszkoromban, hogy bizsergetett szeretni, írni, hogy éltem a nyelvet, hogy részegített és nevettetett! Később is inkább a szavait ittam, könyv, hangoskönyv, előadás, akármi, helyeseltem és vitáztam vele, az asztalunknál ült, mint Kosztolányi, az egyetemes mérték, nem az ember, a nyelv, aminek nincsen soha vége,Tovább…
Lacikát mindenki szerette, a főnővér, az ápolók, az orvosok, az intézmény karbantartók, egyszer még a kórházigazgató is meglátogatta és úgy szólította, fiam. Az ablakkal szemben feküdt, a nyitott ég felé, mosolyán ébredt reggelente a nap. Lacika ágya előtt két kis székecske állt, az egyik a fehérköpenyesek helye volt, épp valamelyikTovább…
Nem kevesebb mint örök élet ígérete gurult elém a nyócker aszfaltján. Vakartam is a fejem, ebből a proli áhítatból bevállalni egy örököt? Szoba, konyha sparhelt, wc kint, közösen, ezt örökké? Talán az újpalotai luxus panelban, az mán döfi. Odaköltöztünk mielőtt szanáltak bennünket. Hála Istennek, az sem tartott örökkön, örökké.Tovább…
Leporoltam jó néhány régi könyvet, egy eldugott szobazugból kerültek elő. Valójában nem is régi, hanem csupán rég nem használt könyvekről van szó. Legalább tíz éve nem nyúltam hozzájuk. Az idő gyorsan elszállt felettük, nagyon is gyorsan. Miközben nedves ronggyal törölgettem a kisebb-nagyobb köteteket, valamiképp átváltoztak a kezemben, újra fiatalok, újraTovább…
Nem kevesebb mint örök élet ígérete gurult elém a nyócker aszfaltján. Vakartam is a fejem, ebből a proli áhítatból bevállalni egy örököt? Szoba, konyha sparhelt, wc kint, közösen, ezt örökké? Talán az újpalotai luxus panelban, az mán döfi. Odaköltöztünk mielőtt szanáltak bennünket. Hála Istennek, az sem tartott örökkön, örökké. *ElsőTovább…
A gyerek közölte, hogy nincs Isten, s mivel így áll a dolog, nem érvényes az sem, hogy szeresd a felebarátodat meg hasonló sületlenségek, ezért aztán ő kizárólag magát szereti, mást szeretni nem is lenne értelme. P.-t leginkább az zavarta az egészben, hogy még csak meg se döbbent. Végighallgatta a makulátlanTovább…
Napok rése, évek torlasza Mintha két rétege volna, S a külső szüntelen beomolna, Mállik a magas kőfal, Peregve tágul, hull magába le, Darabos zokogással Borul rá kettős élete. Szakadatlan ropogás fentről: Jelene vékony sávján áttör Az összes salétromszagú év. Porladó napjai vastag Csomókban lerakódnak és A múlt boltíve beroskad. KezétTovább…
esőillatot mímel valami nálunknál élőbb tavasz lesz megint ahogyan millió éve eddig is tudják a fák nincs olyan mélységi mámor melyből kinevelték volna a bérceket nincs olyan együtt rügyezünk fakadunk sírva-nevetve skarlát ölű anyáink tükre még most is hamvas barack s nem kár semmiért ami volt – vagy lesz .Tovább…
Fodor Ákosnak, odaátra! Fekete kárpit: színház az egész világ – s alig éltél még. * Mert porból lettünk s porrá leszünk a halál sokszorozza életünk. * Ha életet ád embernek – Isten gyónik teremtményének: ennyit tehettem érted – ha épp’ nem a legtöbbet… * Vedd le a kötést – szemünkrőlTovább…
Az elsőt szerettem őszintén, tisztán, a másodikról hittem, hogy bennem ő is, hisz tán. A harmadik volt az első tévedésem, a negyedik tömítés fájó lélekrésen, az ötödik belém mart és én megmérgeztem, a hatodikhoz csak úgy megérkeztem. hatszor szerettem és hatszor haltam, egész életemben magamban nyaraltam. A hetedik. Hit. TemplomaTovább…