Petőcz András: Kiabál a Duna
A cipője, a Duna-parton?, kérdezi, és aztán elhallgat. Ottmaradt. Otthagytam, válaszolja, nagyon is zavartan. Alighogy levegővétel. Valami előtt. Nem szabad, az nem lehet!, mondogatja, miközben minden mozdulata arról beszél, hogy nagyon is. Valami levegővétel, hogy ne történjen meg, ami megtörtént. Ami van, az nincs és nem volt, mondja megint, ésTovább…
