A cipője, a Duna-parton?, kérdezi, és aztán elhallgat. Ottmaradt. Otthagytam, válaszolja, nagyon is zavartan. Alighogy levegővétel. Valami előtt. Nem szabad, az nem lehet!, mondogatja, miközben minden mozdulata arról beszél, hogy nagyon is. Valami levegővétel, hogy ne történjen meg, ami megtörtént. Ami van, az nincs és nem volt, mondja megint, ésTovább…

Eddig nem tudta, miért hívják a Duna fehér szellemeit sirálynak. Azon a decemberi éjszakán a parton kényszerült hazasétálni, mert elment az utolsó busza is. Házak bámultak rá fekete szemüregükkel. Ásítva kapták be árnyékát. Nemrég költözött a fővárosba, alig ismert valakit. Úgy érezte, senkije sincs. Anyja a föld alatt, Apja kétezerTovább…