On:
In: Szépirodalom, Vers

A tüskés hátú, falánk fenevad, tűzokádó sárkány fajzat fenyegeti megint kék-mindenségünk szűk gömb-világát. Most még járja kirótt útját. De parányi hajlatán már fázik rajta Európa, s vele reszket minden kontinens, az egész girhes gerincű emberiség. Vége-nincs kút-mélybe hullt békeerőnk. Az arctalan játékosok „háború vagy kultúra”, „jog vagy állam”, feliratú dobókockávalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

megértés és könyökízület akarom mondani könyörület mert most a karácsonyról írok verset és karácsonykor nem könyökölünk mivel arra ott az év többi napja a pogány időkben ilyenkor a téli napfordulót ünnepelték nyelvészek szerint karácsony szavunk a szláv korcsun (lépő átlépő) szóból származik ilyenkor delel a legalacsonyabban a nap ez azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

voltál olyan fáradt, hogy a parancsot kiadta a fej, de nem mozdult a láb, a kar, a test? hogy elérhetetlen távolságra került minden, volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten? voltál olyan fáradt, hogy a mindegy is mindeggyé vált, hogy az akaratod a valóságtól hámlott, s hogy bőrcafatként hullott leTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az én nagyapám úgy halt meg, hogy elaludt, mert tudta, hogy ép elmével nem léphet egy egyirányú útra. S a bezáródó ajtókat elfeledte ő sorban és hideg ténynek az maradt, hogy ahogy van, az jól van. Az én nagyapám úgy halt meg, hogy semmit el nem rejtett; mert úgy idézettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

béke a torkomban dobogott hányszor Istenem mindig kisegített a lélegzetem egy kis oxigénhiány jót tesz az előtérben kizökkenthetetlen tompaság a háttérben már öntudat cikázik fogod a kezem átjár a nem egyedülvalóság velem vagy nem véthetem el roppant nyugalom száll rám * Profán Miért kell sírni az embernek ha egyszer örülTovább…