Szélmalom áll minden lélekben, hol nem őrölnek mást, csak őt. Ember lakik bent a szörnyekben, a jó a rossz-szal összenőtt, csak magát tartja szem előtt, aki semmire sem figyel, s magának lopja az időt. A visszaélés fél siker. A félsiker már visszaélés, viszont a félkudarc kevés, a jókedv csupán megkísértés,Tovább…
A poklos asszony virágoskertjében, mit légióként felvert már a gaz, ott járt a szél, hogy Istenről regéljen egy balladát, mi vén, de szent igaz. Hallgatta őt a bimbónyi pipacs, hogy mint dalol e délről jött legény. S lelkéhez ért a tomboló tavasz a zöld gumónak óvó rejtekén, hogy szerelmesen szélkarjábaTovább…
Ki tudja, élt-e? S ha élt, él-e ma még? Csak annyi biztos, hogy látták sokan. S hogy elmúlt már száz év, mióta feltűnt, de ma is látják még, ahogy rohan. Vérfarkas, vámpír, ki örökké élne? Meglehet az is, hisz mi az neki! Elhiheted, hogy ez nem csak legenda, ki tudnáTovább…
Felnőtt csak akkor lesz a férfi, ha nem ringató anyja vagy, de akkor tűrd is, ha bajodban ha menni kell, magadra hagy. Oltalom? Erő? Hősiesség? Ha követelik: csak szerep. Ne várd el, s akkor megkapod majd. A férfi nem örök gyerek. Felnőtt csak akkor lesz a nő, ha nem félTovább…
(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…
Nem volt sanszom a röpke búcsúcsókra, Anyám, Te úgyse ismersz rám, szegény. A macskakő a szívemig dobolta, hogy más kelt útra, más indult, nem én. Egy lépés volt, hogy elfogytak a házak, a templom és a címeres lebuj, a kocsmák aznap rám hiába vártak: Emlékük rongyos, nyűtt cipőmre hull. ATovább…
Légy írástudó vaksi szolga, ki szakállába dörmögi, hogy nincs-hatalmát megtapossa egy esztelen sehonnai. Vagy királynak gúnyolja ki pofád az Égi Megláncoltat! Légy kardos, lándzsás római, kinek hóhérok parancsolnak! Lehetsz Pilátus tiszta kézzel, hogy bámulhasd a köldököd, vagy júdásként bolyongd az éjjelt, mi harminc ezüstöt köpött! Fenn angyalok, lenn ördögök. ATovább…
Emlékszel még a görbe lábú Télre, ki megtaposta vézna horpaszunk? Hogy csorgó nyálunk gyémánttá igézte? S csodák csodája, mégis itt vagyunk. Nem húz örvet bolhás nyakunkra senki, míg rohadt hússá nem lapít az Úr, hisz megtanultunk morgással felelni, örök időkre, jaj, gazdátlanul. Emlékszel még a kis koldusfiúra? Pofánk elé egyTovább…
Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…
Istenem, bár én nem hiszek tebenned, nélküled,lásd, mégis árva vagyok, mert a bűnben is általad teremtett. Jóságodért én feltételt szabok, miközben meghallgatásért esengek, Tudom, te magad alkotod a rendet, mit nem látunk át mi ,lelki vakok, szívedbe mégis nyissál ablakot, mert belefulladunk mind-mind a szennybe, amelynek habjait felgyúlni hagyod, fogaddTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.