On:
In: Szépirodalom, Vers

Illúzió Arcod lobogó brokátmező. Mélytengeri árok a szemedben. Mosolyod méregben oldott kép; könnyű és szép, s mint harcoló egység, végletekig kegyetlen. Csarnokvizedben merülök – maroknyi vászon a mélykék tóban. Halaiddal úszom, hártyás szárnyak, s fátylad mögött rejtőzködve a pompás illúzióban. * Arctalan amit leírok, meghatároz, pedig én határozottan nem vagyokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

bezárt boríték elteszem legyen titkom csöndékszerem kazalba hordott álmokat szárnyatlan lovam válogat mennék de nincsen már hova vén vagyok fáradt ostoba jaj ott a szél majd megfogom cifra szókból font ostorom hajtom megyek a semmin át körbevesz süt a nemvilág száguldok kinn a semmiben hiába igaz nem hiszem testetlen vagyokTovább…