On:
In: Szépirodalom, Vers

Miként a lázas, forró testű gyermek, ha végre nyugtalan álomba zuhan, hosszú pillái néha megremegnek (akárha érné tétova légfuvam), jelezve ezzel is: életben marad, megéri még a távoli holnapot, s hallja majd félénken kérdező szavad, mikor hajnali csöndben szólintgatod, úgy létezik itt ez elvéresült táj, szürkén-komoran-lánctalpfélelemben, rángatózó teste ezer sebtőlTovább…