A legjobb, ami egy emberrel történhet, hogy elveszíti az emlékezetét. Emlékezni annyi, mint szembenézni a múlttal, ami kötelez. A múlt fáj. Az emlékezet – felelősségvállalás. És én ezt nem akarom… Tizenhárom éves koromig próbáltam meg elhitetni a világgal, és magammal, hogy nálunk minden rendben van otthon. Mi voltunk a környékenTovább…
Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…
Limerick-lánc-részlet Volt egy had-ír posztja ordonánc, zeneszó kezén, mint a kard-tánc. Orgonát foga közt ¬ ¬- úsztatta a hangközt, így jut túlpartra, mint orgonánc. Szövött víz-hangból katedrálist, káromkodásból bugyellárist vacogva, csodapók. Bugyellár mondhatnók, vagy hogy: pénzgyűjtő kelta artiszt. Mi ne győznénk, hiszen bugyellár a bugyli fricskánk, bár l’art pour l’art.Tovább…
Arcodon mintha a fényes csönd ütött volna örök tanyát. Hiába próbáltam előadásaid alatt nedvesen úszó szemedben felfedezni az ihlető nőt, azt az embert, akitől a költő remélhette elűzi a gyászt majd a szívéről.[1] Attila halála – öngyilkossága, balesete? – megakadályozta, hogy asszonya legyél. Ezért vigasztalódtál egy másik költővel? Tudjuk GyulaTovább…
Kopogni kezd az ősz: Benyit majd. Nincs menekvés. A part is megpihent. Alábbhagyott a pezsgés. Sminkel a nyár. Már sárga festékért lót a szín. Nagy csönd mereng a fecskék vak villanydrótjain. A nád, mint sereg szálfa, még issza a vizet. Belepusztult a nyárba. Most napfényért fizet. Sugárba kötve csokrát, mégTovább…
Egy napon lefekszem kertem közepére hagyom, nőjjenek a fák, sokasodjanak a gyomok, túlérett gyümölcsök illatára masírozzanak hangyacsapatok, merészkedjenek elő izgatott pelék, bundájukat fényesítve, paradicsomtövek, muskátli levelek illatára rajzolják be csigák a kertet lepjék el a rózsát, liliomot, levendulát, szitakötők, méhek, katicák , üljenek terített asztalhoz s üzenem, hagyjanak helyet aTovább…
„…és az Emlékek Országútja akárhány sávos is egy könnytócsába vezet” /Orbán Ottó: A repülés fölfedezése/ Miből gondolod, hogy emlékezni jó? Újra gombostűre szúrni önmagad. Törött árbocú lyukas az a hajó, ami a múltból a jelenbe haladt. Mögöttem is út van, és előttem is. Merev arcomba világít egy lámpa, és haTovább…
A hullámtörő sziklákon, ahol a délutánt töltöttük, úgy szaladgáltak a kb. hat-tíz éves gyerekek, mintha homokon járnának. Izgatottan kiáltoztak. Napbarnította kis testük mellett világított a kezükben lévő színes apró vödör és háló, amellyel türelmetlenül kapkodtak a kövek között. Ő talán kilenc éves lehetett. Kistermetű, teste izmos és szikár. Fején középenTovább…
A csend Hallod a csendet? A csendet, mi kívül hagy minden hangszilánkot, órára von bűvös csend-palástot, s azt sem hallani, hogy a mutató útját ketyegi lejáró rugó. Hallod? Hallod-e a csended? Mit belső nyugalmad teremtett, s kizár minden nyugtalan hangot, mi eddig felajzott, megriasztott, s belül énekel, dalol a nyugalom,Tovább…
Melegen tűzött a nap. Az emberek azonban mit sem törődtek a hőséggel. Aki csak tehette fenn volt a hegyen. Látni akarták a keresztrefeszítést. Úgy három körül járt az idő, mire felállították a három feszületet. A tekintetek a középső keresztre meredtek. Maga az alak, szinte elveszett a hatalmas gerendák között, inkábbTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.