A múltkor az Isten
A múltkor, amikor az Isten
menedékjogot kért,
a hivatalnok meglehetősen
nyersen bánt vele.
Meg is sértődött rögtön az Isten.
Érzékeny és fáradt Isten
volt ez az Isten, utálta
ormótlan csomagjait.
Voltak persze kommunikációs
gondjai is. A hivatalnok
nem nagyon tudott nyelveket,
az Isten is csak istenül beszélt,
meg kicsit ógörögül és latinul.
Én nem beszél halott nyelv!,
nyögte végül a hivatalnok,
elrongyolt szótárral a kezében.
Hálásan és alázatosan elmosolyodott
akkor az Isten.
Az Isten Bécsben
Ott ült az Isten
Bécsben,
a pályaudvaron.
Látszott rajta, hogy fél.
Az nem jó, ha félnek
az Istenek.
Jött egy másik Isten,
valamit mondott ennek
a mi kis félős Istenünknek,
aztán elköszöntek.
Jött egy harmadik.
Bőröndöt cipelt, és olyan
igazán szomorú volt.
Petőcz András – A megvénhedt Isten (újabb versek), Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2016.