Csak azt lenne jó megtudni, hogy Amerika miért ott van, ahol van.
Philip Roth írásairól
Napjaink amerikai irodalmának egyik kiemelkedő alakja. Különféle műfajban ír, hol a politikai szatíra nyelvén fogalmaz, hol tárgyilagosan bemutat, hol pedig kafkai helyzeteket idéz meg műveiben. Írásaiban ott lappang a muszáj érzésének kíméletlensége. Szórakoztat és provokál egyszerre. Borús gondolatainak van pozitív oldala is. Hősei szenvedélyesen kísérlik meg a világ rendjét helyreállítani, eltörölni a rosszat. Megszállott módon keresi a Nagy Amerikai Regényt, a Nagy Amerikai Álmot. Finom ízlésű, tudatos regényíró, kedvenc témája a hanyatlás. Hősei egyéni igazságai teszik alakjait egyedivé, talán különccé is. Minden hősével tudunk azonosulni, mint olvasók, értjük a lényükből fakadó gondolataikat, tetteiket, nem csak a főhős szemszögéből látjuk a történeteket.
Roth galiciai zsidó bevándorlók gyermeke. 1933-ban született a New Jersey állambéli Newarkban. A Chicagói Egyetemen szerzett diplomát angol irodalomból. Az Iowai és a Princeton egyetemeken tanított kreatív írást és összehasonlító irodalmat. Roth igazi közege New York, az a város, ami nála is órák alatt eléri szokásos hatását: felvillantja a lehetőségeket. Ismeri New Yorkot, ami tele van olyan emberekkel, akiket a „vizsgálódás szelleme hajt, de morálisan nem mind alkalmas a feladatra”- ahogy jellemzi.
Nem akar a civilizáció írója lenni, mert a regény nem az élet, bár hat ránk. Elzárkózik az intellektuális divatoktól. Szenvedélyesen foglalkozik az idővel, ennek a fejtegetésében van az igazi ereje. Fürkésző természetű, a szellem játékával hatol a világba. Sok olyan rész akad műveiben, amelyet senki más nem írhatott volna meg, csak ő. Hisz a szellemben, a lélekben. Érzi a ránk nehezedő terheket, az öregség, a magány, a sikertelenség nyomasztó súlyát. Írásai ráébresztenek bennünket a valóságra, a magunk látásra hangol minket. Nála minden ember megteremti a maga mítoszát, és a válaszutak ott vannak a műveiben. Regényeinek alaptémája az egyén problémáinak megoldása a nyílt társadalomban, arról szólnak, hogyan teremt a főhős lehetőséget saját jövője számára
Íróként egy elbeszéléskötettel debütált, és rögtön felfigyeltek rá a kritikusok. Az Isten veled, Columbus (Goodbye, Columbus) 1960-ban Nemzeti Könyvdíj elismerésben részesült, de igazi sikerét harmadik kötete a Portnoy-kór hozta meg számára. Később különféle műfajokkal kísérletezett, A mi bandánk ( Our Gang) című pamfletje és a kafkai ihletésű The Breast is szép sikert hozott számára Ekkor alkotta meg írói alteregóját, Zuckerman alakját, aki gyakori főszereplője vagy narrátora műveinek.
Jelentős íróvá a Shylock-hadművelet (Operation Shylock) regénye tette. A politika mindig is érdekelte, írásaiban rendre előkerülnek a különböző korok világpolitikai eseményei. Amerikai trilógia néven emlegetik ekkortájt írt regényeit. Ilyen az Amerikai pasztorál (American pastoral) című regénye, ahol a főhős, Levov, egy erényes newarki sztársportoló élete akkor torkollik tragédiába, mikor a kamaszlánya terroristává válik. Másik ilyen műve a Kommunistához mentem feleségül ( I married a communist), a mccarthyzmus idején játszódik, aztán a trilógia harmadik darabja A szégyenfolt Amerika kisebbségpolitikájáról szól. A kor izgalmas témáit feszegette
Későbbi művei, mint például a Kiégés című regénye, egy sikeres amerikai színészről, Simon Axlerről szól, aki a hatvanas éveiben elveszti önbizalmát, hitét tehetségében, úgy gondolja, képtelen már színpadra lépni, úgy érzi, elveszett a magabiztossága. „Nem maradt varázsa, csupán nevetséges ripacs lett belőle.” Szerepei „éggé váltak”. Közönsége elfordult tőle, ügynöke képtelen rávenni, hogy színpadra lépjen. Magánélete is vakvágányra futott, felesége elhagyta. Pszichiátriai kezelésre is szorult.
A művészi kiégést bemutató regényben – egy furcsa, bizarr szerelmi szállal – még Axler előtt is felcsillan egy új élet lehetősége. Korábbi művésztársainak lánya, – a nála huszonöt évvel fiatalabb – Pegeen, aki évtizedekig leszbikus volt, beleszeret Axlerbe. Szenvedélyes szerelem alakul ki az egyetemi tanárnő és közte. Itt is egészen közelvisz minket a hőseihez, még a hálószoba titkokat is leírja.
A szerelem és az öregedés regénye, meditáció a halálról, a tehetségről, arról, hogyan foszlik szerteszét az „élet minden produktuma”, hogyan válik az öngyilkosság a végső megoldássá. A múló hírnév, a remény, a tehetség, a szerelem és a szexualitás megrázó regénye. Roth mellébeszélés nélkül leírja, milyen csapdák leselkednek egy férfira életútján.
A Shakespeare Hamletjét idéző Szellem el (Exit Ghost) című művében, alteregója, Nathan Zuckerman újra New Yorkba érkezik. Előtte tizenegy éven át magányosan élt a New England-i hegyen. A regényben néhány évvel vagyunk túl az ikertornyok lerombolása után, Amerika már lelki sokkot kapott a terrortámadás miatt. Az al-Káida beleívódott a gondolataikba, minden beérkező gyanús, se gyümölcsöt, se húst nem lehet bevinni az országba, mert a fertőzés is fennálló veszély.
A főhős prosztatarák műtét után gyógyulóban van. Magánya megszűnik, mert egy fiatal házaspárral akad össze, és hirtelen elhatározásból lakást cserél velük. Ez az első életét felforgató pillanat. A fiatal feleség, Jamie erotikus vonzása visszavezeti a szív és a test pezsdítő összjátékába, pedig ezzel már leszámolt.
A második pillanat, regényszál, az életét megváltoztató kapcsolat, hogy a múltjából előbukkan Amy Bellette, aki első irodalmi példaképének E. I. Lonoffnak a múzsája volt. Ma ő is beteg öregasszony, túl egy agyműtéten. A harmadik esemény, ami kizökkenti a magányából, az egy fiatal irodalmár, Kliman, aki Lonoff életét kutatja, őt igyekszik előbányászni az elfeledésből. (Salinger óta az amerikai irodalomban izgalmas a visszavonultan élő író.) Hatásukra újra belemerül a viharos érzelmekben, újraéli az „érzéki vonzalom bumerángja.” Meg akar szabadulni az élet hibáinak.kísértő következményeitől
Roth nem téveszti szem elől az emberi testiséget és a halandóságot. Pontosan megadja főhősei tudatának helyszínrajzát. Kihasználja a többféle jelentés adta a lehetőségeket. Megcsillantja kreatív erejét, összekapcsolja a relativizmust a disputával. Számára is világos, hogy az egyenlőség Amerikában sem volt ideál, a vezérlő eszme inkább a hübrisz volt jellemző.
Az egész világot magába szívta, számára sem létezik élet munka nélkül. Cselekményei nem sablonosak. Tehetségének legfőbb sajátossága önkifejező képessége. Írásaiban nem lelkeket ápoló orvos, szellemet gazdagító tanító, hanem valóságteremtő mesterember, keresi az ártatlan idealizmus gubancaihoz kapcsolódó kíváncsiság okait, eredményeit. A rendkívüli és pártalan helyzetekben érzi jól magát. Azt keresi, miként ismerszik meg a világ a talányos dolgok által. Hősei fejébe sebészszikével hatol. Néha túloz, hogy élesebben előjöjjön a lényeg, ő mondja meg, hogy mit értsünk.
Az amerikai irodalom liberális hagyományát követi. Olyan történeteket ír, amelyek időnként összehúzódnak, aztán kibomlanak. Háromszor nyerte el a PEN Club Faulkner-díját, sőt még Pulitzer-díjat is, valamint megkapta az Amerikai Történészek Társaságának kitüntetését is az Összeesküvés Amerika ellen ( The Plot Against America) című regényével, amelyben azt írja le, mi lett volna, ha az Egyesült Államok elnöke a második világháború idején a nácibarát pilóta, Lindbergh lett volna. Az alternatív történelemírás mestermunkája a mű. Számtalan elismerésben részesült. Szülővárosában utcát neveztek el róla, csak a Nobel-díja hiányzik még.
2004-ben a Philip Roth Társaság megalapította a Philip Roth Studies folyóiratot. Az évente megjelenő tanulmánygyűjtemény 2005-ben jelent meg először. Roth korábbi műveinek bemutatása, elemzése a fő céljuk.
Roth magánélete időnként a bulvársajtó címoldalára került. Egyszer idegösszeomlás gyanúját sejtették nála, majd elvált felesége könyve alapján írtak róla nem túl kedvező fényben.
Egyéni stílusú, alapvető cselekménye van mindennek. Olyan toposzokat használ, amelyek életünk sarkpontjain áll: öregedés, halál. Rothnál is érezhetjük, hogy mennyire az idő teremtményei vagyunk és mennyire átalakítja minden korszak hagyományokat. „Az idő és a hely tárgyszerűsége nem válik semmiféle szürrealista hamisságnak, bűvrealista hóhányásnak.”
Amerikában a siker nem a véletlen műve, mert a munka, a megszállottság segít, és Roth szorgalmas is. Nem rituálékra épülő Amerikában él, hanem az örök változásban, ahol az alkalmazkodóképesség a legfőbb erény. Roth univerzumának irodalmi arca tiszta. Hisz abban, hogy miután az ember társadalomban él, és ennek különféle következményei vannak. Az információ áradása feltartóztathatatlan. A könyvek és újságok naponta tonnaszámra jelennek meg, aztán néhány nap múlva bezúzzák többségüket. A piac szabályait is figyelembe vevő teoretikusok, irodalmárok szerint „ha egy könyv nem fogy, az nem lehet jó.” Az ő könyvei fogynak, ami így – a formális logika elvén – az előbbi állításból levonható premissza szerint: Roth könyvei jók.
Ha szétszálazzuk a dolgokat, láthatjuk, alakjai kerülgetik egymást. A gazdag és változatos emberi kapcsolatok megteremtésének esélyeit vizsgálja. Különleges ismerője az erotikus vonzalmaknak, az érzéki játékoknak. Roth, mint egy precíz nyomozótiszt a kihallgatás során, apróra felfedi az eseményeket és mozgatórugóit. Nem tesz egyenlőségjelet a logikus és a valóságos közé. Nála nem szorítja ki a logika lelket és a képzelőerőt a valóság leírásában. Szereti leírni a körülötte lévő eseményeket. Mélyen gyökerező amerikai hagyományokat követ, amikor hősi életének „fortélyait” tettük mikéntjeit boncolgatja, hiszen Amerika attól lett Amerika, hogy az emberek mindig azt keresték, mitől lesz jobb egy híd, egy épület vagy egy kocsi. Ez mélyen benne él az amerikai kultúrában, még akkor is, ha világunkban már keveredik a magas kultúra a nála lejebb ízlésűnek vélt művekkel, gondolatokkal.
Gördülékenyen ír, amit egyébként a legfontosabb írói jellemzőnek tart. Nála sem öli meg a sértettség a művészetet – ahogy Nietzsche fogalmazott. Jó a politikai észlelése. Jól talál rá a társadalmi örvényekre, amelybe bele szoktunk keveredni életünk során. A szokás uralmát vizsgálja hőseiben. Elkötelezett demokrata. Roth országában csak demokrata elnökjelölt nyerhetne választásokat.
Roth írásaiban is érvényesül, hogy a művészet az intelligencia által formált érzés. Különböző szándékú energiáik érvényesülnek, és jönnek a bekezdések, halmozódik az energia, áramot kap a mondat, útjára kel, mert a nyelvnél és a mondatannál nincs izgalmasabb, természetükkel és törvényeikkel örök harcban állunk. Írói agyának hullámzása során mindent mozgásba hoz, áthelyez, eltol. Az olvasó elkapja a szereplők érzéseit, mintha torkon ragadná őket, és nem ereszti le őket, míg mindent nem tud meg tőle.
A vizualitás világuralomra törő világában az irodalom a gondolkodás egyik módozata, ahogy azt Freud is írta. Hiába tűnik bizonytalannak, elbeszélő ösztöne nem apad el. Roth Mailerrel, Salingerrel, Singerrel, Malamuddal, Updike-kal az amerikai irodalom óriása, ikonja. Öregedését nem a világ elmúlásával, végével kapcsolja össze. Múlt van, de van jövő nélkülünk is, és ha egy kis szerencséje van az alkotónak, gondolkodónak, akkor abban is kap valamilyen szerepet, lehetőséget.
Roth hisz abban, hogy az amerikai valóság képes olyan mutatványokra, amelyek minden képzeletet megszégyenítenek. Regényeiben az elképzelések hitelesítése történik, mert az elbeszélés nagyszerű. Az ő írásai is „titokzatos gongrezgéseket keltenek”, és az ember ámul, hogyan fér meg ennyi súly és könnyedség szkepticizmussal, ezért válik „varázslattá minden apró történetéből, hiszen minden ugrás a változékonyságba”. Komolyan vehetjük Roth civilizációval kapcsolatos gondolatait. Világok vannak körülöttünk, érintjük múltunk, jövőnk morzsáit.
*Első közlés