Jenny Joseph 2018. január 8-án elhunyt angol költő, nem volt még harminc esztendős, amikor 1961-ben megírta a Warning című versét. Egy BBC-felmérés szerint Nagy-Britannia (háború utáni) legnépszerűbb verse, és a Red Hat Society-mozgalom, azaz a Piros Kalapos Társaság ihletője, amely ma a világ egyik legnagyobb női szervezete, több, mint harminc országban, közel százezer taggal.
Magyarországon ugyan kevéssé ismert Jenny Joseph költészete, de ez a szabadság kockázatát a józanság biztonságával összevető vers kiváló alapul szolgálhat irodalomterápiás foglalkozáshoz.
Jenny Joseph: Figyelmeztetés
Ha megöregszem, lila ruhákat fogok hordani
és hozzá piros kalapot, ami nem illik sem a ruhához, se hozzám,
nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre fogom költeni
és atlaszcipőkre és azt mondom: nincs vajra pénzünk.
Ha elfáradok, leülök a járdaszélre,
és felzabálok minden ingyen kóstolónak kitett élelmiszert,
és megnyomok minden vészcsengőt,
botomat végighúzom a nyilvános épületek kerítésén
és kipótolom mindazt, amit józan ifjúságom idején mulasztottam.
Papucsban járkálok az utcán, esőben,
idegen kertekben szedek virágot,
és megtanulok köpködni.
Szörnyű ingeket viselhet az ember, és meghízhat,
és megehet három font kolbászt egy ültő helyében,
vagy egy hétig kizárólag kenyeret és savanyúságot,
és gyűjthet tollakat, ceruzákat, poháralátétet meg mindenféle
mást dobozokban.
De most még rendes ruhát kell hordanunk, hоgy meg ne ázzunk,
és fizetnünk kell a házbért, és nem káromkodhatunk az utcán,
és jó példát kell mutatni a gyerekeknek.
Ma vacsoravendégeket várunk, és újságot olvasunk.
De nem kellene már most egy kicsit gyakorolnom,
hogy ismerőseim ne döbbenjenek meg túlságosan,
ha egyszerre csak megöregszem és elkezdek lilát hordani?
(Gömöri György fordítása)
A vers kapcsán a beszélgetés fókuszába kerülhet mindaz, „amit józan ifjúságunk idején” elmulasztottunk. Sor kerülhet a szabadság kockázatainak és a józanság biztonságának felmérésére, összevetésére a saját életünkben, valamint a szuverenitás, egyéniség kérdéseinek körüljárására. Szó eshet arról, hogy milyen is a viszonyunk a társadalmi, családi és egyéb elvárásokhoz, hogyan fogadhatók el a konvenciók önazonosan, és miképpen őrizhető meg a játékosság, a gyermeki lélek. Tapasztalatom szerint a költemény nagyon megerősítő, általában is pozitív világlátásra hív, de alkalmas a pillanat megélésének és pozitív hatásainak tudatosítására is.
A mű körüljárható például annak kapcsán, hogy milyen elfelejtett és elfedett, rejtett vágyaink vannak (volnának), ha hagynánk felszínre jutni őket? Melyek ezek közül azok, amelyeknek akár hódolhatnánk is? Mi akadályoz meg bennünket ebben? Jól neveltségünk, társadalmi konvenciók, elvárások, időhiány, a józan ész, a praktikum vagy a takarékosság jegyében mi mindenről mondunk le?
Szóba kerülhet a felelősség kérdésköre is: önként vállalt és ránk rakódott felelősségeink. Mennyiben tartoznak hozzánk? Hogyan néznénk ki, ha felszabadulnánk ezek alól a gátak alól? Mit csinálnánk egy „következmények nélküli” napon a jelenben? És a jövőben? Hogyan képzelnénk el magunkat felszabadult „nyugdíjasként”?
Ismerünk-e „józan” és „szabad” embereket? Vannak-e olyan helyzetek, voltak-e olyan pillanatok az életünkben, amikor nagyon hideg fejjel, józanul, ésszerűen viselkedtünk, döntöttünk? Illetve volt-e arra példa, hogy megélhettük a mindenkitől független szabadságot, amikor vállalhattuk saját magunkat hóbortjainkkal, vágyainkkal esetlegességeinkkel együtt? Mikor, milyen helyzetben? Milyen volt megélni ezt a szabadságot? Most milyen érzés visszagondolni rá?
Fontos szembesülésekre juthatunk, ha végig gondoljuk, hogy képesek vagyunk-e mosollyal tekinteni előre és hátra? Alkalmas a mű olyan egzisztenciális kérdések körüljárására, olyan égető kérdések megfogalmazására a magunk számára, hogy vajon elég értelmes, szép, nyitott és vidám életet élünk-e, illetve hogyan élhetünk a jelenben értelmes, gazdagító életet?
A szerző tanár, irodalomterapeuta, személyközpontú tanácsadó
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
https://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/m-nagy-emese.php
Fotó: A Piros Kalapos Társaság hölgyei